Állítsd meg őket, mielőtt lángba borul a világ. Luke Dantry éjszakánként nevelőapja washingtoni agytrösztjének dolgozik: a monitor előtt ülve, névtelenül, titkos terrorista hálózatok után kutat. A robbantással fenyegetők legtöbbször nem jelentenek valódi veszélyt, csupán kiábrándult elégedetlenkedők, így Luke nem is sejti, mekkora veszélyben van. Egy nap azonban elrabolják, és egy elhagyott házban magára hagyják. Hihetetlen száguldás kezdődik; a Luke által leleplezett terrorista szervezet ugyanis az évszázad leszámolására készül, a feltétlen bizalmat és az aljas árulást csak egy hajszál választja el egymástól, és a rejtély kulcsa a fiú múltjában keresendő…

Adam Schonberg, harmadéves orvostanhallgató nehéz anyagi körülmények között él feleségével, Jenniferrel, a táncosnővel. Jennifer teherbe esik, és azért hogy a gyereket megtarthassák, Adam félbehagyja tanulmányait, és egy gyógyszergyárnál, az Arolennél helyezkedik el. A virágzó, ultramodern intézmény örömmel fogadja ajánlkozását, s Adam szépen is halad előre. Ámde furcsa dolgokat tapasztal a cégnél. A gyár egy luxushajón rendez továbbképző tanfolyamokat meghívott orvosok számára, akik a hajóútról visszatérve különös személyiségváltozás jeleit mutatják. A fiatalok házasságában is egyre több feszültség gyülemlik fel: egy házastársi veszekedést követően Jennifer hazaköltözik szüleihez, de hamarosan súlyos döntésre kényszerül: orvosa szerint a vizsgálatok arra utalnak, hogy jövendő gyermeke súlyos fejlődési rendellenességgel jönne világra, ezért abortuszra volna szükség. Adam gyanúját az Arolen különös üzelmeivel kapcsolatban tovább erősíti egyik munkatársának eltűnése és egy orvos öngyilkossága. Elhatározza, hogy végére jár a dolognak… A bestseller orvosíró láthatólag túl akarta szárnyalni főművét, a Láz-t – s ez sikerült is neki. Könyve a maga speciális műfajában, a sci-fibe hajló techno-horrorban ismét azokat a rémlátomásokat idézi fel, amelyhez – szerinte – a teljesen gépesített, elembertelenedett és elüzletiesedett modern gyógyászat vezethet. Cook szabadon engedi fantáziáját, mely egy abszurd és hátborzongató „szép új világ”-ba sodorja. Története – az ifjú medikus és felesége, a táncosnő története – hátborzongató kalandfilmhez hasonlít – s pompásan kielégíti az olvasó mese- és borzongásigényét.

A fiatal Silvia Avallone első regénye a tavalyi év egyik legnagyobb könyvszenzációja volt Olaszországban. A színhely az Elba szigetére néző, toscanai Piombino. Ennek a Toscanának azonban a Sole mió-s Itáliához nem sok köze van. A város iparnegyedében vagyunk, ahol nyáron a bénító forróság, télen pedig a kongó üresség és a szitáló eső miatt nem történik semmi. Az itt élők hozzászürkültek az őket körülvevő acélgyárhoz, a lerobbant bérházrengeteghez, a koszos és olajos tengerparthoz. A felnőtt férfiak és fiúk az acélgyárban dolgoznak, az asszonyok pedig harmincévesen már elvizesedett lábbal, fásultan végzik a háztartási teendőket. A két főszereplő kamaszlány, Anna és Francesca, mégis úgy érzi: most kezdődik az élet, övék a világ. A végtelen boldogsághoz már nem is kell több, csak hogy betöltsék a tizennégyet, részt vehessenek a nyári ünnepen, először lefeküdhessenek valakivel, és eljuthassanak a napfényben fürdő szemközti szigetre. Vajon sikerül-e megúszniuk mindazt, ami vár rájuk? Kamaszregénynél jóval több: lebilincselő sodrású, váratlan fordulatokban és erotikus intermezzókban, miniatűr szerű pontossággal kidolgozott jellemrajzokban gazdag, eleven lüktetésű mű az Acél. Egy vadonatúj, furcsa korosztály furcsa látlelete Itália sötétebbik feléről. W. Kovács Ágnes könyvtáros ajánlásával.

Pressia hétéves volt a Robbanások idején, amikor az egész addigi világ megsemmisült. Már nem emlékszik sem a szüleire, sem születésnapi ajándékokra. A nagyapjával él egy romos üzlethelyiség hátsó raktárában, és csak a porig égett házakat, a kétségbeesetten túlélni próbáló embereket, a levegőben kavargó hamut és port, a mutánsokkal vívott harcot ismeri. Éjszakánként egy szekrényben elbújva arról ábrándozik, hogy egyszer talán visszatér a régi világ, vagy legalább valahogy bejuthat a Kupolába, ahol a szerencsés kevesek, a Tiszták élhetnek, akik sebhelyek nélkül vészelték át a világ pusztulását. Eközben a Kupolában Partridge, a Kupola egyik legbefolyásosabb vezetőjének fia úgy érzi, megfojtja a szigorú új rend, ráadásul hiányzik neki az édesanyja, aki sohasem jutott be a Kupolába. Így, amikor rájön, hogy az anyja esetleg még életben lehet, elhatározza, hogy az életét kockáztatva megszökik, hogy megtalálja. A romok között négy fiatal vívja élethalálharcát a szörnyetegek és egy gonosz, embertelen hatalom ellen. Miközben feltárul előttük a múltjuk, minden erejükre és bátorságukra szükségük van ahhoz, hogy életben maradjanak és megmaradjanak embernek. W. Kovács Ágnes könyvtáros ajánlásával.

Minden történetnek zenéje van. Ennek fehér zenéje. Ez fontos, mert a fehér zene különös muzsika, időnkint zavarba ejtő: halkan szól, és lassan kell táncolni rá. Ha jól játsszák, olyan, mintha a csönd szólna, s akik szépen táncolják, úgy tűnik, meg sem mozdulnak. Átkozottul nehéz a fehér muzsika. Sok hozzáfűznivalóm nincs. Talán jobb, ha tisztázom még, hogy tizenkilencedik századi történetről van szó: fontos, hogy senki se várjon repülőgépeket, mosóautómatákat és pszichiátereket. Nincsenek. Bár ma se volnának. Alessandro Baricco 1958-ban született Torinóban. Harmincegy évesen, első regényével kezdte gyűjteni a díjakat. Három regénye után van egy francia és egy olasz díja, köztük a legrangosabb, a Viareggio-díj. Jelen regényét valamennyi világ- és sok kis nyelvre lefordították. Bognár Csilla könyvtáros ajánlásával.

Egy virginiai magániskola diákjai nem történelmet, földrajzot vagy matematikát tanulnak, hanem meggyőzést. Arra tanítják őket, hogy a nyelvet elmemanipulációra használják, és a szavakra fegyverekként gondoljanak. A legjobb képességű növendékek „költők"-ként hagyják ott az iskolát, és belépnek egy ismeretlen céllal rendelkező, névtelen szervezetbe. Az éles eszű, árva Emily kártyatrükkökből él San Francisco utcáin, mígnem felkelti a szervezet toborzóinak figyelmét. A lány beiratkozik az iskolába, ahol a valódi személyiségüket elrejtő tanároktól megtanulja a meggyőzés alapjait, az egyik legtehetségesebb diákként végez, majd elköveti a létező legnagyobb hibát – szerelmes lesz. Eközben a látszólag ártatlan Wil Parke-ot két idegen megtámadja egy repülőtér mosdójában. Bár a férfi nem emlékszik rá, hogy azt tette volna, amit állítanak róla, kiderül, hogy kulcsszerepet játszik a költők rivális csoportjai között zajló titkos háborúban. A menekülni kénytelen Wil rájön, hogy valójában semmit sem tud a múltjáról, és Ausztráliába kell utaznia, ha meg akarja tudni, ki ő és miért pusztult ki egy város teljes lakossága.

Lenyűgöző családregény, ami egyben társadalmi-történelmi tabló is az erdélyi földbirtokosság pusztulásáról. A Kathona-család az a típus, amely a leggyakoribb az erdélyi földreform áldozatai közt: a néhányszáz holdon, tisztes jómódban, patriarkális erkölcsök közt élő köznemes család. 1930-ban a földreformot csak az áldozatul eső birtokosok szempontjából nézni még akkor is kényes dolog, ha az áldozatok magyarok s a reformot idegen impérium hajtja végre a maga földtelenjei javára… Berde Máriának mégis sikerült e művészi alkotásban indulatmentesen szimbolizálni az erdélyi magyarság korabeli tönkretételét. Pánczél Edit könyvtáros ajánlásával.

Feszes, kemény történet – mintha ökölbe szorított kézzel írta volna a szerző; s ez az ököl a naturalisztikus leírásokkal, hátborzongató verekedésekkel és vérbosszúkkal könyörtelenül csap az olvasó arcába. Ez a töredékes családregény három mozgalmas évtizedet fog át, középpontjában a szesztilalom idejének zavaros és keserves világával, a csempészek és szeszfőzők életével; de a könyv egyben tisztelgés is Sherwood Anderson író emléke előtt. A szerző nagyapja és testvérei, a miazmás levegőjű virginiai megyében egyaránt rettegett és tisztelt Bondurant fiúk kalandos és veszélyes életet éltek, bár csak a családi szájhagyomány őrizte meg hős- és rémtetteiket. A létfenntartás kényszeréből fakadó bűnözés és a kemény, de igazságos fenegyerek-lét peremén egyensúlyoztak, akárcsak a vadnyugati történetek mitikussá vált hősei. A regény lapjain Amerika legszegényebb és legvadabb vidékének élete elevenedik meg, miközben a szerző kendőzetlenül tárja fel nagyszülei generációjának izgalmas és fordulatokban bővelkedő történetét.

A József Attila-díjas költő, író kötete életrajzi fikció. Szabálytalan prózakönyv, amely egy elzárt, endogám, szatmári kisfalunak a tereit és alakjait, emlékeit és hiedelmeit mutatja be, ahogy azt egy gyerek láthatja. Osvald Éva könyvtáros ajánlásával.

Barbara Taylor Bradfordot korát meghazudtoló módon foglalkoztatják mindennapjaink bajai. Legújabb kisregényében egy bántalmazott asszony a főszereplő. Claire a Madison Avenue luxusáruházában, a Gildá-ban dolgozik. Lánya Londonban, a Királyi Akadémián tanul zongorázni. Férje az amerikai elnök különmegbízottja, a Közel-Kelet szakértője, és mellékesen rendszeresen veri a feleségét. Még szerencse, hogy Claire nincs egyedül: három barátnője biztos hátországot jelent a legsötétebb napokon is. De mit tehetnek, ha ő állandóan mentséget keres férje dührohamaira? Ha azt hiszi, ő hajszolja bele a férfit a bántalmazásba? Mivel Claire nem hajlandó szembenézni gondjaival, a három nő végzetes lépésre szánja el magát…

"Keressetek és találtok." Ez a bibliai idézet visszhangzik Robert Langdon, a Harvard jeles szimbólumkutatója fejében, amikor felébred egy kórházi ágyon, és nem tudja, hol van és hogy került oda. Arra a morbid tárgyra sincs magyarázata, amelyet a holmija közt eldugva találtak. Langdon az életéért menekül egy őrült hajsza során Firenzén át, egy fiatal orvosnő, Sienna Brooks társaságában. Csak úgy szökhetnek meg ismeretlen üldözőik elől, hogy Langdon beveti ismereteit a történelmi homlokzatok mögött rejlő titkos átjárókról és ősi rejtelmekről. Egyedül Dante sötét, monumentális remekének, a Pokolnak néhány sora vezérli őket, amelynek segítségével megfejthetik a reneszánsz legünnepeltebb műveinek - szobroknak, festményeknek és épületeknek - mélyén rejlő kódokat, hogy eljussanak egy kirakós játék megoldásához, melynek révén talán elháríthatják a világot fenyegető félelmetes veszélyt... A történelem egyik leghátborzongatóbb irodalmi klasszikusa, a Pokol ihletésére született, és díszletei között játszódó mű Dan Brown eddigi legellenállhatatlanabb és leggondolatébresztőbb regénye; lélegzetelállító versenyfutás az idővel, amely már az első oldalon rabul ejti az olvasót, és el sem ereszti a befejezésig.

A Leány gyöngy fülbevalóval című, nagy sikerű regény szerzője ezúttal a 18. század végi Angliába kalauzolja el az olvasót, és különleges pillanatképeket villant fel William Blake (1757-1827) költő-festőről, valamint a nyüzsgő, sikátoros fővárosról. Hősei a Kellaway család tagjai, akik az egyik gyermek tragikus halála után elhagyják csendes vidéki otthonukat, és Londonba költöznek. Különös szomszédjuk, a nem mindennapi, radikális felfogású Blake élete, a családfő állandó munkája a közeli cirkuszban, az impresszárióval való kapcsolat, és nem utolsósorban a zárkózott, szemérmes Kallaway fiú, Jem kölcsönös vonzalma a szabadszájú, sötét hajú szépség, Maggie Butterfieldhez megváltoztatja valamennyiük életét. A Csatornán túl eközben kitör a francia forradalom, amelynek hívei, így a költő-festő is, az angol királyság ellenségeinek számítanak.

A jó krimi nem a gyilkossággal kezdődik, hanem azokkal az okokkal és eseményekkel, melyek elvezetik a tettest a bűnéhez – vallja Agatha Christie, aki ezúttal egy bosszú pszichológiai mozgatórugóit kutatja. Lady Tressilian, a gyilkosság áldozata azonban korántsem azonos a bosszúra kiszemelt személlyel. A gyilkost nem a várható örökség, nem a hirtelen felindulás hajtja, hanem a sértett hiúság, s ezért úgy rendezi, hogy a bizonyítékok valaki más ellen tanúskodjanak…

Xeno Atlas Bronxban nőtt fel. Anyja korán meghalt, apja pedig az évek nagy részében tengerészként járta a világot. Így a fiúra szicíliai származású nagyanyja vigyázott, aki esténként állatszellemekről mesélt neki különös történeteket. Felcseperedvén Xeno megszállottjává vált az állatoknak, s közülük is leginkább a rendkívüli lényeknek. Szenvedélyét tovább tüzeli egy elveszett középkori szöveg, a Karaván Bestiárium, mely állítólag azokat a teremtményeket gyűjtötte össze lapjain, amiknek nem jutott hely Noé Bárkáján. Írt a griffről, a mantikórról, a szfinxről és főnixről, csupa olyan csodalényről, melyek a mi világunkban nem léteznek már. Xeno a kézirat után nyomozva elhagyja New Yorkot, s bejárja Európát, Ázsiát, hogy végül mégis saját családjának történetében leljen rá a legnagyobb rejtély kulcsára. Kálóczi-Bognár Ágnes könyvtáros ajánlásával.

A menekültek közöttünk élnek, de könyörgésüket nem halljuk, könnyeiket nem töröljük le, a szörnyűségekről, amiket átéltek, nem akarunk tudni – kényelmesen visszahúzódunk mindennapi életünkbe. Andrew és Sarah, a középkorú brit házaspár Nigériába utaznak, hogy megmentsék széteső házasságukat. Itt találkoznak egy bájos kislánnyal, Méhecskével és nővérével, akik az olajban gazdag Niger-delta vidékén élnek. Az ásványi kincsekért folytatott véres konfliktus a küszöbön áll, így Andrew-nak a veszélyes politikai helyzetet mérlegelve döntenie kell: mit hajlandó feláldozni azért, hogy megmenthesse a lányok életét. Két évvel később Méhecske csupán a véletlennek köszönheti, hogy el tud menekülni Angliába. Andrew öngyilkos lesz, a 16 éves lány pedig ott áll Sarah ajtaja előtt: a segítségét kéri, hogy megkaphassa a brit állampolgárságot. A bűntudat, a szeretet, a félelem és a megbocsátás szövi újra kettejük kapcsolatának kusza hálóját. A Somerset Maugham-díjas író, Chris Cleave megrázó regényében Méhecske és Sarah szemszögéből meséli el a hátborzongató titkot, amely örökre összeköti a két nő életét.

A Róma közeli tengerparti kisvárosban játszódó történet két főhőse egy helybéli író, Dimitri Biaggiotti és egy New York-i nő, Elizabeth Hogan. Kettejük véletlenszerű találkozása indítja el az események forgatagát. Miközben közös sétáik alatt egyre jobban megismerik egymást és lélekben kitárulkoznak, szembesülnek a múlttal és a jelennel. A történetet mindvégig megfűszerezi az itáliai vidék bája, az ott élő emberek kedvessége, valamint szerelmek, érzelmek és kérdések sora. A kérdések, amelyek válaszra várnak, izgalmassá és letehetetlenné teszik a könyvet. Buzsicsné Szabó Eszter könyvtáros ajánlásával.

Brida, a fiatal és gyönyörű ír nő az élet értelmét és az univerzum titkait kutatja. Találkozik egy bölcs férfival, aki megtanítja, hogyan győzze le a félelmeit, és egy érett nővel, aki megmutatja neki, hogyan táncoljon a világ rejtett dallamára. Mindketten meglátják a Bridában rejtőző különleges képességeket, de hagyják, hogy egyedül induljon felfedezőútjára. Brida igyekszik megismerni a sorsát, keresve a kényes egyensúlyt szerelmi kapcsolata és új, egyre inkább átlényegülő önmaga között. A Brida gyönyörű és misztikus történet szerelemről és bátorságról, ami felfedi az Erósz spirituális és az spiritualitás erotikus oldalát is.

Adam Schonberg, harmadéves orvostanhallgató nehéz anyagi körülmények között él feleségével, Jenniferrel, a táncosnővel. Jennifer teherbe esik, és azért hogy a gyereket megtarthassák, Adam félbehagyja tanulmányait, és egy gyógyszergyárnál, az Arolennél helyezkedik el. A virágzó, ultramodern intézmény örömmel fogadja ajánlkozását, s Adam szépen is halad előre. Ámde furcsa dolgokat tapasztal a cégnél. A gyár egy luxushajón rendez továbbképző tanfolyamokat meghívott orvosok számára, akik a hajóútról visszatérve különös személyiségváltozás jeleit mutatják. A fiatalok házasságában is egyre több feszültség gyülemlik fel: egy házastársi veszekedést követően Jennifer hazaköltözik szüleihez, de hamarosan súlyos döntésre kényszerül: orvosa szerint a vizsgálatok arra utalnak, hogy jövendő gyermeke súlyos fejlődési rendellenességgel jönne világra, ezért abortuszra volna szükség. Adam gyanúját az Arolen különös üzelmeivel kapcsolatban tovább erősíti egyik munkatársának eltűnése és egy orvos öngyilkossága. Elhatározza, hogy végére jár a dolognak… A bestseller orvosíró láthatólag túl akarta szárnyalni főművét, a Láz-t – s ez sikerült is neki. Könyve a maga speciális műfajában, a sci-fibe hajló techno-horrorban ismét azokat a rémlátomásokat idézi fel, amelyhez – szerinte – a teljesen gépesített, elembertelenedett és elüzletiesedett modern gyógyászat vezethet. Cook szabadon engedi fantáziáját, mely egy abszurd és hátborzongató „szép új világ”-ba sodorja. Története – az ifjú medikus és felesége, a táncosnő története – hátborzongató kalandfilmhez hasonlít – s pompásan kielégíti az olvasó mese- és borzongásigényét.

A New York Times sikerszerzője és az orvosi thrillerek atyja új könyvében a tudomány és technológia élvonalbeli fejleményeivel, valamint a feszültség mesteri elegyével tér vissza. Pia Grazdani, a Jótékony halál zárkózott hősnője egy zűrzavaros év után – amikor mentorát meggyilkolták, és az apja, aki gyerekkorában eltaszította magától, visszatért az életébe – úgy dönt, ideje elhagynia New Yorkot. Coloradóban, egy távoli orvosi kutatóintézetben vállal munkát, ahol a háborítatlan környezetben esélye lehet új életet kezdeni. A Sziklás-hegység festői vidékén megbúvó munkaadó cége, a nanotechnológiával foglalkozó Nano óriásvállalat a molekuláris gyártás terén fejhosszal vezet valamennyi vetélytársa előtt. A helyet azonban minden szépsége ellenére titkok lengik körül. A főnöke figyelmezteti Piát, hogy ne foglalkozzon a hatalmas létesítmény falai között zajló egyéb kutatásokkal, csakis a saját feladataival – azt pedig végképp ne bolygassa, hogy honnan származik az intézmény szinte kiapadhatatlan tőkéje. Pia tartja magát az utasításhoz, ám amikor kocogás közben belebotlik a klinikai halál állapotában lévő egyik munkatársába, ráébred, hogy nem hagyhatja annyiban a dolgot. A Nanóban feltehetően törvénytelen emberkísérletek folynak, miközben a cég a huszonegyedik század legnagyobb tudományos áttörésének küszöbén áll, ami milliónyi betegnek adhat új reményt. Vagy máris kiárusította a felbecsülhetetlen értékű felfedezést a legtöbbet ígérő befektetőnek?

A Földre visszatértek a gigantikus, ragadozó őslények… John Hammond amerikai milliomos egy déltengeri dzsungelszigeten „őslényparkot” rendez be. A világ legkiválóbb genetikusai és paleontropológusai őslénymaradványok, csontleletek alapján újraalkotják a földtörténet hajnalán élt hatalmas vadállatok és madarak génállományát, majd mesterséges megtermékenyítés útján benépesítik a parkot. De hiába a számítógépes tervezés, a tökéletesnek hitt biztonsági rendszer, az ősállatkert avatása előtti napokban a szigeten elszabadul a pokol. A meddőnek hitt őslények ugyanis szaporodnak és kisméretű agyuk is meglepően ravasznak bizonyul…

Darvasi László nagyregénye egyszerre teremt magyar és közép-európai mítoszt, alföldi veszedelmes viszonyokat, tündérmesét és haláltáncot. Árad itt minden – tűzvész, árvíz és forradalom, szerelem és csalódás. Testet ölt egy nő, Pelsőczy Klára, akinek tenyere közepén folt piroslik („angyal lábnyoma lehet, odaszállt, amikor születtél, táncolt a te kicsi tenyereden”), valamint három férfi – Imre, Péter és Ádám –, akik hol izzó szenvedéllyel, hol önkínzó odaadással, hol bohém széptevéssel próbálják egyszer és mindenkorra meghódítani Klárát. Ott van egy nem akármilyen doktor, Schütz bácsi, és egy fűmuzsikus, aki évszázadok óta zenél egy fűszálon, meg az ő kompániája, Mama Gyökér, Féreg úr és Levél úr. Előtűnik egy tizenkilencedik századi magyar város, Szeged, ahol együtt élnek magyarok, németek, szerbek, zsidók és cigányok, s amelyet hol ékesít és éltet, hol pedig áradásaival pusztít el folyója, a Tisza. 1848-ban itt is föllángol a forradalom, véres ütközetek zajlanak, majd az idegen elnyomás süket csöndet kényszerít a városra. Ahol valaki megszállottan virágokat ültet, hogy ott is levelek és szirmok nőjenek, ahol senki nem várja, senki nem akarja. És történetek, legendák, mesék. Szavakból, sóhajokból, nevetésekből formálódó, olykor délibábos, olykor nyomasztóan súlyos építmények drámák és komédiák, sorsok és pusztulások. Az áradás ellenállhatatlan.

A valóság az, ami akkor sem tűnik el, ha már nem hiszünk benne. Horselover Fat számára minden a rózsaszín fénnyel kezdődött, az isteni jelenéssel, amely VALIS-nak hívta magát. A valóság szövete széthasadt, és a világba áramló információ kételyeket és kérdéseket hozott magával. Horselover Fat pedig nem nyugszik addig, amíg ezekre a kérdésekre választ nem kap. Félig önéletrajz, félig fikció. Félig science-fiction, félig szépirodalom. Félig lélektani regény, félig metafizikai értekezés. Válaszok keresése olyan kérdésekre, melyeket talán jobb lenne nem feltenni. A VALIS teológiai detektívregény, ahol Isten egyszerre játssza az eltűnt személy és a tökéletes bűntény elkövetőjének szerepét. Philip K. Dick életművének egyik legnagyszerűbb, legszemélyesebb darabja megrázó és elgondolkodtató olvasmány, átszőve őrült humorral és öniróniával. Néha mosolygásra késztet, néha felkavar, de egy biztos: közömbösen képtelenség elmenni mellette.

Mi történik, amikor egy ország felszabadul? Mindenki megkönnyebbül hirtelen, vagy cipeljük magunkkal a múltunk súlyát? A diktátort fejbe lőtték, rituálisan elégették az elnyomás kellékeit, de a titkokra nem derült fény, a régi reflexek pedig működnek tovább. Bármikor kitörhet újra az erőszak, mert a temetetlen múlt még fájdalmasan eleven. A tizenhárom éves Emma erős lány, tele kamaszos vadsággal. Egyszerre vesztette el az otthonát és a szüleit, de váratlanul felbukkanó nagyanyja magához veszi. Új életében mindennek tétje van: a gyásznak, a barátságnak és az első nagy szerelemnek, bármely pillanat magában hordja a katarzis lehetőségét. Emma a boszorkányos nagymamától tanulja meg a hétköznapok mágiáját és a sorsfordító szertartásokat, ám a saját ereje még ennél is nagyobb: ő talán képes nemet mondani a történelmi bűnre, és kilépni a soha-meg-nem-bocsátás véres örvényéből. A regény családtörténet és történelmi tabló egyszerre. A nyelve sűrű, mégis egyszerű, a részletek varázslatos intenzitása sodró és izgalmas történetté formálódik, leköti és nem hagyja nyugodni az olvasót. A gyermek mindent látó szeme, a kamasz mohó testisége és a felnőtt józan figyelme szövődik össze benne érzéki és érzékeny szöveggé. Rákérdez a titkokra és felébreszti a titkos tudást.

Endo Suszaku Némaság című regénye – témaválasztásában és szemléletében egyaránt – sajátságosan katolikus regény. Japánban játszódik, a 17. század elején, mikor a gyorsan terjedő kereszténységet hirtelen kitiltják az országból. A misszionáriusokat és az újonnan kereszténnyé lett japánokat brutális kínzásokkal kényszerítik hitük megtagadására. A regény főhőse egy portugál szerzetes, Rodrigues, aki társával elindul a messzi Japánba, hogy meggyőződjék a kósza hírek valódiságáról. A két szerzetest, célja elérésében – a misszionálás folytatásán túl – egy személyes indíték vezérli: az a hír járja ugyanis, hogy rajongva tisztelt hajdani szerzetes-tanáruk, a japán missziók legendás hírű vezéregyénisége is megtagadta hitét. Az ő sorsáról szeretnének mindent megtudni, amikor nekivágnak a kalandos tengeri útnak, hogy Indián és Kínán keresztül eljussanak Japánba… A szamurájok kegyetlenségben harsány világa szinte fülsiketítővé erősíti Rodrigues háborgó lelkében Isten némaságát. Hogyan engedheti meg Ő ezt a tengernyi szenvedést? Isten nem marad néma, látszólagos hallgatásában sem! – érti meg legvégül Rodrigues, a szenvedő Krisztus arcában látva meg mesterének valódi arcát. Egy részleteiben is kiváló, szellemében pedig kifejezetten keresztény ihletésű regényt vehet kézbe a magyar olvasó. Általa nemcsak egy izgalmas történet részesévé válik, hanem saját kereszténységének, saját Krisztus-képének bírájává is.

Henning Juul egy internetes újság bűnügyi tudósítója. Két év betegszabadság után tér vissza a szerkesztőségbe. A hosszú lábadozásra elsősorban lelki okokból volt szüksége: nem tudta kimenteni kisfiát egy lakástűzből. Égésnyomok látszanak azon az egyetemista lányon is, akit halálra kövezve találnak meg egy sátorban. A rendőrség szélsőséges iszlamista indíttatásra következtet, és hamarosan a lány pakisztáni barátja lesz az első számú gyanúsított. Henning Juul számára azonban ez egyáltalán nem kézenfekvő, és önálló nyomozásba kezd. Nincs könnyű dolga. A szerkesztőséget – ahol időközben volt tanítványa lett a főnöke – elsősorban az újabb és újabb hírek érdeklik, nem lehet túl sok időt fordítani egy-egy ügyre. Ráadásul a rendőrségi nyomozás egyik vezetője olyasvalaki, akire nem szívesen emlékezik iskolás éveiből. És – bár munkaképesnek tűnik – kisfia értelmetlen halála is tovább kísérti.

Van egy tó Brandenburgban, Frankfurt an der Oder és Berlin között. Van egy erdő és egy tóparti ház, amelynek egymást váltják a tulajdonosai: a nagygazda és annak négy leánya, az építészmérnök és gyermektelen felesége, a zsidó posztógyáros és családja, a szovjet emigrációból hazatért írónő, a Kelet-Poroszországból elmenekült nagymama, az NDK-s bérlők, a gyermekkori barát és a jogosulatlan birtokhasználó, vagyis az írónő unokája – az ő történetüket beszéli el Jenny Erpenbeck poétikusan tömör stílusban. A regény alaptémája a ház és környéke, állandó alakja a semmiből jövő és semmibe tűnő kertész, aki gondozza a kertet és a házat, majd végül tehetetlenül nézi a pusztulását. A zenei komponálású könyvben váltakozva hangzik fel a kertész alapszólama a ház lakóinak szólamaival, ő az, aki mindent lát, aki mindent összeköt. Jóllehet egyetlen szót sem szól, mégis olyan, mintha ő mesélné el a német múlt traumáit átélő, egymást követő lakók összefonódó történetét. Buzsicsné Szabó Eszter könyvtáros ajánlásával.

Két síelő egy fiatal nő jégbe fagyott holttestére bukkan Montana hegyeiben. A seriff csapatának az egész éjszakája rámegy, hogy kiemeljék, az azonosítása viszont jóval kevesebb időt vesz igénybe. A huszonéves Abbie Coopert évek óta gyilkosság és ökoterrorista cselekmények miatt körözte az FBI, fényképe az Egyesült Államok minden rendőrőrsének számítógépén megtalálható volt. Rejtély azonban, hogy miért és hogyan halt meg. Gyilkosság, öngyilkosság, baleset történt? Abbie jómódú, szerető családból származott, okos és kedves lány volt, aki előtt fényes lehetőségek álltak. Talán akkor indult el a lejtőn, amikor az apja egy másik nő miatt elhagyta az anyját, és ezzel egy csapásra véget ért Abbie gondtalan gyermekkora. Ugyanebben a rettenetes időszakban szembesült azzal is, hogy imádott hegyeiben szintén fenekestül felfordult az élet: a nagy gázvállalatok újabb lelőhelyek feltárása reményében könyörtelenül tönkretették az érintetlen vadont és a belőle élők sorsát… A suttogó, A csapda, A füstlovag és a Semper fortis szerzőjének ez a regénye is csupa izgalom és meglepetés. Egy széthullott család tagjai igyekeznek megbirkózni az elveszett boldogság nyomán rájuk szakadó fájdalommal… vágyaik, reményeik és csalódásaik egyszerre kötik össze és választják szét őket. Szomorú figyelmeztetés is ez a könyv: jó családból származó gyerekek is követhetnek el súlyos hibákat, amelyek megpecsételik a sorsukat.

A történet első része az előző századforduló környékén játszódik. Egy tragédiákba torkolló szerelmi háromszög lebilincselő történetét ismerhetjük meg, amelynek végén Urbán Flóra, a gazdag budai ügyvéd lánya kénytelen megszökni otthonról, és a Monarchia egy távoli szegletében új életet kezdeni. A második rész főszereplője Virág Nelli, az árva lány, akit egy hideg, téli napon tesznek ki egy kolostor, egyben leánynevelő intézet küszöbére. A lány később ápolónőként keresi a kenyerét, amikor váratlanul, álmai „szőke hercege” képében rátalál a szerelem. A fiú, Miklós nevelőanyja, a keserű és bosszúálló Flóra azonban intrikáival megakadályozza a fiatalok boldogságát. Ám Nelli nem adja fel, és a magára hagyott, megcsalt lány végül mégis egy jó barátra és támaszra talál. A sötét és fájdalmas múltjával megbékélni nem képes Flórának azonban továbbra is a legfőbb célja, hogy tönkretegye őt. Mikor ez kis híján sikerül is neki, súlyos titokra derül fény az asszony múltjából, amely mindannyiuk életét megváltoztatja… A szívbemarkoló és szövevényes történet közben a szerző – a tőle már megszokott módon – sok történelmi „ínyencfalattal” is szolgál Olvasóinak. Többek között felszállhatunk egy első világháború-korabeli repülőgépre, sétálhatunk a Trianon előtti Kolozsvár utcáin, vagy megismerhetjük a kort, amelyben Fiume még magyar város volt.

Fehér Béla az egyedi ízek mestere: népes rajongótábora regényeit a mesterszakácsoknak kijáró tisztelettel fogyasztja, (zöld)vendéglőjében mindig telt ház van. Nemcsak specialitásokkal bűvöl le minket a titokzatos konyha: időnként kapni itt lecsót is, melynek zsenialitása éppen egyszerűségében rejlik. Valóság és fikció keveredik a kötet lapjain, megjelenik például Örkény emblematikussá vált Volentik bácsija, Rejtő Jenőm és még egy botcsinálta magyar 007-es ügynök is. Fehér Béla nagy sikerű regények írója, ám most rövid írásaiban a szatíra, az abszurd, sőt, a magyar népmese eszköztárát felvonultatva mutatja be a társadalom zavarodottságát, az erkölcsi züllést, az értékrend defektusait, a közömbösséget, a kiábrándultságot - egyszóval azt az üzemzavart, amivel naponta mindannyian szembesülünk. A Lecsó végére érve pedig rájövünk, hogy a tárcák összessége nem más, mint nagyívű, kíméletlen, mégis szórakoztató társadalomkritikai látlelet.

"Szögezzük le mindjárt: ez nem regény. Csupán egy nagyon könnyed sorozat, ha úgy tetszik: „szappanopera” olyan kérdésekről, amelyek foglalkoztatják a mai nőket, de amelyeket legfeljebb csak a legjobb barátnőikkel beszélnek meg. Három nő, egy férfi: Hanna, Móni, Flóra és Márk. Barátok. Mindannyian „vénuszlakók”, és mindannyian a fantáziám szüleményei. Csetlenek-botlanak az életben, szeretnek és viszontszeretik őket, néha csalódnak, néha szárnyalnak – mint bármelyikünk." Fejős Éva

Fekete István műveit a Lazi Könyvkiadó tíz évvel ezelőtt kezdte megjelentetni. A Zsellérekkel 2002-ben induló sorozat a további korai regényekkel folytatódott, amit előbb az elbeszélések, majd a publicisztikák teljességigényű, tematikus válogatásai követtek. Ez az összesen huszonhét kötet bizonyosan a majdani edíciók megkerülhetetlen forrása lesz. A búcsúkötet a válogatásban kezdetektől nélkülözhetetlen Horváth József gyűjtései alapján jött létre. A gyenesdiási bibliográfus nemrégiben néhány elfeledett közleményre bukkant. Ezek témája, cselekménye a korábbi könyveinkből ismerős lehet, tehát az ismétlődések miatt maradtak ki belőlük. Ám így, egymás után szerkesztve az ún. naiv olvasat csapdáira hívják fel a figyelmet. Fekete István első személyű, bizonyíthatóan önéletrajzi írásai ugyanis arra csábítanak, hogy szó szerint értelmezzük a történteket, megfeledkezve a múlt felidézésének korlátairól. „Ősz van, és nemsokára tél” – ez a kötet utolsó mondata, és egyúttal a Fekete István-sorozatnak is hatásos zárása. Megjelenésekor valóban ősz van, és mert e kiadvánnyal véget ér egy igényes kiadói-irodalomtörténészi vállalkozás, a kényszerű téli pihenő következik. Ha visszatekintünk az elmúlt tíz esztendőre, szerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy jelentős munkát végeztünk. A kritikai kiadás igényével válogattuk, rendeztük sajtó alá és gondoztuk Fekete István szövegeit. A korai regények többsége először jelent meg hiteles újrakiadásban, a versek, az elbeszélések és a publicisztikák az írói hagyaték ismeretében és a bibliográfia segítségével tematikus kötetekben láttak napvilágot. Sorozatunk csaknem teljessé tette: nemcsak gazdagította, de árnyalja és kutatásra érdemesnek is mutatja a magyar irodalom egyik jelentős életművét.

Linger Lea anyja különleges nő volt: megszállott madarász, aki súlyos depressziója elől a természet világába menekült. Az asszony öngyilkossága után Lea végigjárja a rokonait, hogy az emlékeiken keresztül felgöngyölítse családja történetét, miközben maga is épp az anyaságra készül. Ám a nyomozás során önmagáról és a rokonairól is többet tud meg, mint amire valaha is számított. Finy Petra első regényében a hazai növény- és állatvilág soha nem látott gazdagságban tárul az olvasó elé. A magyar irodalomban egyedülálló vállalkozás, mely a természet nyelvén mesél el egy nagyon is emberi történetet.

Franciásan frivol humora, bölcs szarkazmusa és fékezhetetlen mesélőkedve David Foenkinost ma az egyik legnépszerűbb szerzővé teszi Franciaországban. Ugyanakkor termékenysége sem lebecsülendő. Eddigi legnagyobb sikerét, az Audrey Tautou főszereplésével filmként is világszerte elhíresült Nathalie második életé-t hamarosan követte az újabb nagy sikerű regény. Az Emlékek éjszakai portásként kallódó elbeszélője írónak készül. A nagyapja halálával induló történetet a szereplők emlékei színesítik. A kisemmizett és öregotthonba kényszerített nagymamáé, aki egy szép napon megszökik – mint kiderül: iskolás évei helyszínére látogat vissza még egyszer, utoljára –, az unokáé, aki a keresésére indul, hősünk katasztrofális házasságból hol depresszióba, hol új szerelembe menekülő, bizarr anyjáé és rémes apjáé… Vajon mire jók ezek az emlékek? És egyáltalán: jók-e valamire? Hősünk mindenesetre gyűjti őket. Az olvasó pedig egy újabb fergeteges Foenkinos-regény erejéig szurkolhat neki, hogy megtalálja végül a választ.

Ez volt az a nyár, mikor a kenyér ára meghaladta az egymillió rubelt. Ez volt az immár harmadik nyár, amelyik rossz termést hozott. Ez volt az a nyár, amelyen a távoli vidéki kisvárosok utcáin az első oroszok éhen haltak. Ez volt az a nyár, mikor az orosz elnök, távol minden segítségtől, szívrohamot kapott a limuzinjában, és egy öreg takarító ellopott egy iratot. 1999 nyarát írták. A Gergely-naptárhoz igazodó világ a kétezredik év előestéjét ünnepli. Párizsban és Londonban pukkan a pezsgő, ropognak a petárdák, Washingtonban görkorcsolyacsapatok száguldoznak, Budapesten a valahára világvárosi forgalmú Nagykörút egyetlen hatalmas üdvrivalgás és trombitaverseny. A választásokra készülő Oroszországban csak egyetlen igazán esélyes elnökjelölt van: Igor Komarov, a karizmatikus vezér, aki igazságot ígér a szegény, elnyomott népnek, amely egy nap még vele együtt fölemelkedik, visszaállítja régmúlt dicsőségét, s elsöpri a haza utcáit elárasztó szennyet. Az új Hitler ki nem mondott, embertelen terveiről egy ellopott irat, a Fekete Manifesztum révén a CIA és az angol titkosszolgálat is értesül. Az angol és amerikai kormány parancsa azonban egyértelmű: nem avatkozhatnak be. A nyugdíjas hírszerzőket nem kötik titkos kormányutasítások. Sir Nigel Irvine, a brit titkosszolgálat volt főnöke jó partnerre talál Jason Monkban, a CIA valamikori legjobb emberében, akinek minden ügynökét eladta Aldrich Ames, a CIA árulója. A másik oldalon a könyörtelen Anatolij Grisin, a KGB volt ezredese áll, aki néhány éve Igor Komarov szolgálatába szegődött. Így indul a „nagy játszma”, amelynek számos résztvevője, de csak egyetlen célja van – Oroszország jövője.

Felnőni nem könnyű. – Különösen, ha kémek bujkálnak minden bokorban. Mit teszel, ha megtudod, hogy barátod anyja valószínűleg német kém? Hát ha még a segítségedet is kéri? – Nosztalgiától sem mentes visszaemlékezés egy régi nyárra, avagy addig volt jó, amíg még nem értettük a világot. Virágillat hatására rég feledett emlékek tolulnak fel egy öregemberben, s a foszlányokból apránként összeáll a gyerekkori történet. Az álmos, eldugott kis angol településen Stephen és barátja élénk képzelete izgalmassá varázsolja környezetük történéseit: a szomszédot gyilkosnak látják, egy másik zárt ház ajtaja mögött titkos összeesküvést gyanítanak. Így amikor Keith egy nap bejelenti, hogy anyja német kém, s az asszony nyomába szegődnek, még nem sejtik, hogy ezúttal valódi rejtélybe keveredtek, melynek során a két kiskamasz először sejti meg a felnőtt lét bonyolultságát. Mesterien szerkesztett lélektani kalandregény és egyben hiteles visszaemlékezés a háború hétköznapi, emberi tragédiáiról s a gyerekkori barátságokról. WHITBREAD-DÍJ 2002! (Az év legjobb brit regénye)

A múlt századi polgárháborús Amerikában játszódó nagyregény két szálon futó szenvedélyes szerelmi történet. Inman, a sebesült katona kalandos út, ezernyi életveszély közepette tart hazafelé, a romantikus, hátborzongató Hideghegy felé. Költői szépségű tájon, vadregényes és félelmetes vidéken visz az útja, ellenséges és barátságos emberekkel találkozik. A Hideghegyen az elárvult Ada várja, aki kényelmes, védett gyermekkora után váratlanul teljesen egyedül maradva birkózik a birtok és az élet megszerzésével. A párhuzamos szerkesztésű, csodálatos nyelven írott regényben lebilincselő, felemelő élményre lelhetnek mindazok, akik nem felejtették el a hagyományos nagyregények megkapó világát.

Kimberley Freeman legújabb világsikerű családregényében három izgalmas nőt mutat be a már tőle megszokott érzékenységgel, és a szerelmekkel, csalódásokkal, sikerekkel gazdagon szőtt, lebilincselő történetben mindannyian magunkra ismerhetünk. A hidegháború idején Leningrádban egy nyári estén a hétéves, csúnyácska Szonya életébe egyszer csak beköszönt a szépség: szülei befogadják árván maradt unokatestvéreit, Natalját és Lénát, és onnantól a három kislány sorsa elválaszthatatlanul összefonódik. A Szovjetunió bukásával kinyílik előttük a világ, a hírnévről és gazdagságról álmodozó fiatal nők pedig immár Nyugaton kezdenek új életet. Szonya az eszével tör ki a szegénység béklyóiból, Natalját páratlan vonzereje teszi ünnepelt sztárrá, Léna pedig, aki csak majdnem annyira gyönyörű, mint nővére, a szerelemben teljesedik ki. Boldogságuk azonban nem lehet felhőtlen, a köztük lévő eltéphetetlen köteléket egyre inkább féltékenység, rivalizálás és árulás kezdi ki. Amikor pedig múltjukból feltűnik egy sötét alak, nemcsak féltve őrzött titkuk derülhet ki, de az életük is veszélybe kerül…

Coraline családjának új lakásában huszonegy ablak és tizennégy ajtó van. Tizenhárom ajtó nyílik és csukódik. A tizennegyedik zárva van, mögötte csak egy téglafal, amíg egy nap Coraline ki nem nyitja, és egy átjárót nem talál egy másik házba, amely a sajátjuk mása. Csak mégis más… Eleinte a másik lakásban minden csodás. Jobb a kaja. A játékdobozban felhúzható angyal van, amely körbe-körbe repül a szobában, a könyvek képei mozognak, a dinoszaurusz-koponya csattogtatja a fogát. És van itt Coraline-nak másik anyja és másik apja is, akik azt akarják, hogy velük maradjon. Legyen az ő kislányuk. Meg akarják változtatni, és többé el nem engedni. Ebben a lakásban a tükör mögött még más gyerekek is csapdába estek. Coraline az egyetlen reményük. Be kell vetnie minden ravaszságát, hogy megmentse az elveszett gyerekeket, a szüleit és saját, normális életét.

Neil Gaiman könyve is úgy kezdődik, ahogyan a legjobb történetek általában: egy fiúval, egy lánnyal meg egy beteljesületlen szerelemmel. De aztán egyáltalán nem úgy folytatódik, ahogyan a mesék folytatódni szoktak. Neil Gaiman ezzel a regényével is bebizonyítja, hogy nem véletlenül tartják őt a modern fantasy egyik legnagyobb alakjának. Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy hűvös októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be. Hűséges társak, halálos ellenségek várják, és ha Tristran elég kitartó, olyasmit találhat meg, amire egyáltalán nem számított.

Könyvtár Olykor tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni. A 16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon egyszerre – mint derült égből a villámcsapás – a 19. és 20. század fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán tényleg a feje tetejére áll minden! Kerstin Gier bestseller-szerző utánozhatatlan érzékkel kelti életre a legcsodálatosabb érzést a világon! Éld át te is Gideon és Gwen kalandjait, akik szerelmükkel áttörnek az idő korlátain! Folytatásai: Zafírkék, Smaragdzöld.

Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek. Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó… Érzelmi hullámvasút az évszázadokon keresztül: Gideon és Gwen kalandjai Kerstin Gier, kitűnő bestseller-szerző tollából. Előzményei:Rubinvörös, Zafírkék.

Friss szerelmesként a múltba utazni – ez talán nem a legjobb ötlet. A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja. Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is. Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni. (Egyik sem igazán egyszerű!) Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből! Romantikus, humoros, példátlan – Gideon és Gwen kalandjaival Kerstin Gier mindenkor elvarázsolja közönségét. Előzménye: Rubinvörös. Folytatása: Smaragdzöld.

A kilencéves Félix évek óta egy lengyelországi árvaházban él, ahová a szülei rejtették el, hogy megmentsék a nácik elől. Félix édesanyja és édesapja zsidó könyvkereskedő volt, de a megszálló németek bezáratták a boltjukat és elkobozták könyveiket. Félix hiába várja, hogy érte jöjjenek, ezért megszökik az árvaházból, és útnak indul, hogy megtalálja őket…

A Metró-regények világhírű szerzője, a Metró-univerzum megálmodója új sci-fijében újból lenyűgöző és félelmetes fantáziavilágot teremtett meg. Egy olyan jövőben járunk, ahol századokkal korábban felfedezték a halhatatlanság szérumát. Amerikában csak a leggazdagabbak juthatnak hozzá, Oroszországban csak a politikai elit, Európában viszont alanyi jogon jár a halhatatlanság mindenkinek. Az iszonyatosan túlnépesedett Európában az emberek gigantikus tornyokban élnek, és a halhatatlanságért cserébe le kell mondaniuk arról, hogy gyerekük legyen. A törvény ellen titokban vétkezőket a rendszer elit kommandója keresi – melynek a regény főhőse is a tagja. Ő azonban egy nagy szerelem hatására szembefordul a törvénnyel és a hatalommal, és ezzel fergeteges thriller veszi kezdetét…

„Egy röpke pillanatig Maria úgy gondolta, egy kis fehér lovat látott, lobogó sörénnyel és farokkal, büszkén magasra emelt fejjel, amely mintha megtorpant volna röptében, mikor meglátta őt.” Maria Merryweather idegenként kerül Holdföldére, ám a Holdhercegnő és csodálatos fehér lova legendája hamar elvarázsolja. Elhatározza, hogy visszaállítja a völgy békéjét és boldogságát. Márpedig ha ő valamit elhatároz… – J. K. Rowling kedvenc könyve végre megjelenik magyarul is; a mozibemutatóval egy időben!

„Mi is az az erő vagy képesség, mely segítségével egy ember mindent kibír, illetve elbír, mindegy, hogy milyen pszichikai megterhelésnek teszik ki? Mi is az az erő, amely mindig jókedvet és belső egyensúlyt képes adni? Hát nem egy belső erő, amely minket belülről tesz erőssé?” Bizonyára Te is feltetted már magadnak ezeket a kérdéseket, és többnyire nem találtál ésszerű válaszokat. Ebben a „navigációs kézikönyvben” megkapó őszintéséggel, közvetlenséggel és humorral keresi mindezekre a kérdésekre a gyakorlati választ Gunagriha – korunk egyik modern spirituális Mesterének, Sri Chinmoynak tanítványa –, Mestere tanítását életre keltve. A Sorsnavigáció, Gunagriha második könyve a Harmadik kívánság című műve után, és több éves meditációs előadás tapasztalataira épül. A fejezetekben található gyakorlatok gyógyító fénnyel ajándékoznak meg, és megoldást nyújthatnak mindennapi életünk kisebb-nagyobb akadályainak leküzdésére, külső és belső konfliktusaira, a bennünk rejlő csoda, a belső erő segítségével, amely minden ember születésétől fogva birtokolt tulajdona. A Tiéd is! Gál Erzsébet könyvtáros ajánlásával.

Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja „csokoládézóját” – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja… Íme az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál. Folytatásai: Csokoládécipő, Csokoládés barack. Salamonné Vadász Tímea könyvtáros ajánlásával.

Ugye emlékeznek még Johnny Depp rosszfiús mosolyára és Juliette Binoche kacér boszorkányára? Öt év telt el a Csokoládé óta, amelyben egy „jó boszorkányt” hatéves lányával együtt egy előítéletekkel teli kis faluba fújt be a szél, hogy megnyissák a hírhedt csokoládéboltot, sokak örömére, és a helybeli pap bosszúságára. Sok minden megváltozott. Vianne-nak született egy másik lánya, Rosette. Anouk elkezdte a középiskolát, és hármasban egy chocolaterie fölött laknak Párizsban, a Montmartre-on. Látszatra minden rendben: Vianne végre nyugalmat talált, a szél – egy időre – megszűnt fújni. De mindez nagy áldozatokkal járt; Vianne felhagyott a varázslással, nem készít csokoládét, lemondott élete nagy szerelméről, és férjhez készül menni az unalmas háziurához, aki anyagi biztonságot ígér. Anouk közben magányos kamasszá ért, aki gyűlöli Párizst, és kétségbeesetten vágyódik a régi melegség után. Ekkor robban be az életükbe Zozie de l'Alba, a gyönyörű, szenvedélyes bohém, aki összebarátkozik Anoukkal, dolgozni kezd a boltban, és könnyed bájával elbűvöli a környékbelieket. De Zozie-t nem az önzetlen segítőkészség vezérli. Fokozatosan hatalmába keríti Vianne-t, a csokoládéboltot, a vevőket, de elsősorban Anoukot, aki az anyja félelmektől nem gáncsolt, régi énjét látja benne. Ahogy közeledik a karácsony, nyilvánvaló lesz, hogy a család egy hideg és rosszakaratú lény karmaiba került, aki mohóbb minden csokievőnél…

Jay ifjú korában írt egy könyvsikert, azóta írói válságban szenved. Együtt él barátnőjével, és álnéven gyenge regényeket ír. A pincéjében viszont ott lapul 6 üveg gyümölcsbor, amelyek megváltoztatják az életét. Vesz egy tanyát az isten háta mögötti kis francia faluban, ahol elbűvöli a táj, az emberek, de még inkább titokzatos szomszédnője, a remeteéletet élő Marise Jay. Végre belekezd új regényébe, rendbe hozza az elhanyagolt tanyát, beilleszkedik a falu életébe, és egyre közelebb kerül a szomszédasszonya titkának megfejtéséhez. Újra átéli gyermekkora végzetes nyarát, amikor megszűnt a hite barátjában, Joe-ban és annak „hétköznapi mágiájában”. De Joe váratlanul visszatér, s vele a csoda is.Aki ezt a könyvet kezébe veszi, annak különös illat csapja meg az orrát. A cukor és alma és szederzselé és füst rendkívüli, átható illata. Nosztalgiát ébresztő illat, melynek birtokába bátran nézhetünk az ínséges idők elébe…Joanne Harris ebben a könyvében is csak szépet és jót tartogat az olvasó számára. Szörényiné Kis-Gergely Lilla könyvtáros ajánlásával.

Jimmy, a főhős tiszta GI Joe, a hadsereg, a drogok, a káromkodás és saját autója megszállottja. A felelősség nem az ő világa. Kis testi hibája, hogy szerelmes egy nála jóval értelmesebb nőbe, a gyönyörű Christybe, aki történetesen terhes tőle. Sok minden történik velük ez utóbbi miatt: menekülés, szakítás, kibékülés egy buszpályaudvaron, utazás a szülőkhöz, akiket sosem ismertek igazán. Találkoznak furcsa figurákkal: egy napszemüveges muszlim iszákossal, egy reformer családi pappal, egy Jézus-komplexusos csavargóval, miközben megannyi kompromisszumot kötnek egy békés családi élet reményében, amiről mindketten úgy tudják, nem létezik. „Road-regény”, és bevezető a posztmodern páros élet iskolájába. Pánczél Edit könyvtáros ajánlásával.

A szerző hagyatékában talált ezerkétszáz oldalas összefüggő, és további hétszáz oldal töredékes vázlat segítségével állította össze a regényt Hemingway amerikai kiadója. A könyv tagadhatatlanul Hemingway-regény – olvasmányos, rendhagyó, szenzáció értékű mű. A húszas években játszódik – főhőse David Bourne, fiatal amerikai író. Franciaországban és Dél-Spanyolországban töltött mézesheteinek leírása csupa evés, ivás, fürdőzés, napozás, szeretkezés, megspékelve egy kis pikantériával: David gyönyörű, fiatal feleségéről kiderül,hogy biszexuális. Az idill még így is felhőtlen, amíg az Édenkertben meg nem jelenik a kígyó: a harmadik, egy szintén biszexuális nő, és a három ember körkörösen egymásba szeret. A regényből nem hiányoznak a nagy Hemingway-művek erényei – a feszültség nőttön-nő, a leírások pompásak, a dialógusok lendületesek

Herczeg Ferenc Pogányok című történelmi regényéről, mely az István király halála utáni zavaros időkben, a Vata-féle felkelés idején játszódik, Kornis Gyula 1941-ben ilyen emelkedett hangon ír: „Nyugat és Kelet lelkének tragikus összeütközése, az ősmagyar lélek kereszténnyé átváltódásának történeti problémája aligha tehet még szert mélyebb és szebb lélektani keretre, mint Herczegnek ebben a művészi alkotásában. A Pogányok a magyar irodalom regénytájainak egyik legmagasabb hegycsúcsa.”

Az Acélzivatarban (1920) Ernst Jünger (1895-1998) egyik legismertebb, legendás műve, egyben a Nagy Háború egyik leghitelesebb frontregénye. A szerző a háború alatt végig naplót vezetett, regényében saját élményeit írja meg: egyetemi diákként, még szinte gyermekfejjel, tizenkilenc éves korában önként jelentkezett katonának, és a nyugati fronton végigharcolta a világháborút. A húszas években egyik vezető teoretikusa a „konzervatív forradalom”-nak. Ez a szellemi irányzat a weimari köztársaságot jobbról bírálta, viszont többnyire távol tartotta magát a nemzeti szocializmustól is. Hitler hatalomra jutása után Jünger fokozatosan belső emigrációba vonult. Háborús tapasztalatait – a mérhetetlen szenvedéseket, a brutális eseményeket és olykor a már-már idilli pihenőnapokat – mindenféle álromantika és érzelgősség nélkül tárja az olvasó elé. Az Acélzivatarban – Erich Maria Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című nagy sikerű regénye mellett – az első világháború egyik, Németországban több kiadást is megért alapműve. Benke Dániel könyvtáros ajánlásával.

Kellő fantáziával a valóság is kitalálható. Kávéfoltos levelekből, megsárgult, tépett szélű dokumentumokból, elrongyolódott naplókból és felesleges tárgyak szagából próbálom összerakni ezt a történetet. Mindent én gyűjtöttem a behívóparancstól a kitelepítési határozatig és az egymásnak ellentmondó önéletrajzokig, a koronás ezüstkanáltól a tulipános ládáig, a chanuka gyertyatartótól a vásári Krisztus-képig és a felfújható Buddháig. Ahogy elnézem, jó mocskos kis történet lesz, tele vicsorral és könnyes röhögéssel, szerelemmel, gyilkossággal, barátsággal és árulással, fordulatokkal és közhelyekkel. Akár egy szappanopera. Vagy mint a történelmünk. De, azt gondoltam, valakinek el kell mesélnie, hátha az igazság helyett mondogatott és a valóság helyett megélt történetek összeillesztve valósággá válnak. A könyv egyik hőse én vagyok. Hogy melyik, azt egyelőre nem árulom el. Nagyjából mindegy is. Ne reménykedj, nem fogsz rájönni. Egyes szám harmadik személyben írok magamról, kellő távolságtartással és öngúnnyal, ahogy ilyen esetben elvárható, azontúl persze mély együttérzéssel és önámítással, helyenként önimádattal, ahogy magunkkal bánni szoktunk. Bognár Csilla könyvtáros ajánlásával.

Jack Kerouac (1922–1969) az amerikai beatnemzedék egyik kiemelkedő alkotója és teoretikusa, a beatéletmód és a beatideológia modelljének megteremtője – egyben az 1950-es–60-as évek amerikai ifjúságának képviselője és prófétája, a tiltakozás, a menekülés hangjainak megszólaltatója. Lelkes követőket és ádáz ellenségeket szerzett, gondolatai a szexről, a kábítószerekről Európában tovább gyűrűztek akkor is, amikor hazájában már csillapodtak a beat körüli viharok. Könyvei lírai, vallomásos jellegűek, más-más néven majd’ mindegyiknek ő maga a hőse.Főműve, az Úton a nagy utazások, száguldások története. 1947 és 1950 között barátjával, Neal Cassadyvel beautózta az Egyesült Államok és Mexikó legkülönfélébb tájait, utána egy évig tervezte az erről szóló beszámoló formáját, szerkezetét, majd pedig befűzött az írógépbe egy negyvenméteres papírtekercset – és megszületett a „spontán próza” műfaja.Az eredmény: a 60-as évek „ellenkultúrájának” beharangozása és majdani Bibliája, általános kritikusi értetlenség, valamint hatalmas közönségsiker. Sal Paradise és Dean Moriarty (Kerouac és Cassady fiktív megfelelője) szédületes dzsesszfanfárral került be az amerikai és a világirodalom halhatatlanjai közé.

Az alapnak tekintett első regénye, a Sorstalanság a fiatal Kövesről szól, akit elfognak, és koncentrációs táborba visznek, de ő alkalmazkodik, és túléli a borzalmakat. A könyv azt az elidegenítő fogást használja, hogy a táborok valóságát teljesen természetesnek veszi, akár a hétköznapokat, amelyekben bár a feltételek mostohák, a boldog pillanatok mégsem hiányoznak. Köves egy kamasz szemével látja az eseményeket, anélkül, hogy természetellenesnek vagy felháborítónak találná őket – nem ismeri az utókor tényeit. Talán éppen az adja a leírás sokkoló hitelességét, hogy hiányzik belőle az erkölcsi felháborodottságnak vagy metafizikai tiltakozásnak az az eleme, amelyet a téma kívánna. Az olvasó nem az erőszak kegyetlenségével szembesül. Mind a hóhérok, mind az áldozatok kényszerítő gyakorlati problémákkal voltak elfoglalva, nem a nagy kérdésekkel. Kertész üzenete az, hogy az élet alkalmazkodás.A fogolynak az a képessége, hogy megtalálja a helyét Auschwitzban, ugyanannak az elvnek a kifejeződése, amely a mindennapi életben és az emberi együttélésben nyilvánul meg.Ezzel a gondolkodásmóddal a szerző egy eszmei hagyományhoz kapcsolódik, melyben élet és szellem ellentétben áll egymással. A döntés indoklása a továbbiakban néhány fontos művét elemzi. (Temesi László) Osvald Éva, Szörényiné Kis-Gergely Lilla és W. Kovács Ágnes könyvtárosok ajánlásával.

Éppen elég gáz, hogy Claire-t a férje, James, az első gyermekük születése napján hagyja el – szóval, ha James úgy gondolta, hogy ez annyira felzaklatja, maradhatott volna egyszerűen otthon is –, de sót dörzsöl a friss sebbe, mert még arra sincs tekintettel, hogy legalább egy vékony nővel cserélje le! Egyszerűen meglép, s otthagyja Claire-t egy újszülöttel, egy összetört szívvel, tíz kiló súlyfelesleggel és… öö… egy tízszeres vastagságúra tágult szülőcsatornával. Jobb lehetőség híján Claire hazamegy a családjához. Gyönyörű húgához, Helenhez, szappanopera-néző anyjához és meghökkent apjához. És a humorosan keserédes történetben Claire egyre jobban lesz. Sokkal jobban. Annyival jobban, hogy amikor James visszaoldalog az életébe, enyhén szólva meglepetés várja…

Heten voltak, gyerekek – mind a heten a másság számkivetettjei: Bill, a bandavezér, mert dadogott; Ben, akit kövérsége miatt csúfoltak; Richie, aki mindig előbb jártatta a száját, és csak azután gondolkodott; Stan, akit zsidósága miatt közösítettek ki a többiek; Mike, akit a bőre színe miatt; Eddie, aki félt, szorongott, és persze súlyos asztmás volt, és végül az egyetlen lány, Beverly, aki csak szegény volt, rossz ruhákban járt, és akit az apja ütött-vert, testileg-lelkileg terrorizált. Ők jöttek össze, kötöttek életre-halálra szóló barátságot és vérszövetséget, ami oly nagy erőt adott nekik, hogy még a város életét pokollá tevő, huszonhét évenként feltámadó, gyermekekkel táplálkozó, ezerarcú szörnnyel is szembe mertek szállni odalenn, a város alatti kiismerhetetlen csatornarendszer labirintusában. Meg is sebesítik Az-t, majd felnőttként, drámaian megfogyatkozva újból visszatérnek, hogy gyermekkorukban tett fogadalmukat megtartsák, s ha lehet, egyszer s mindenkorra végezzenek vele – hogy a megmaradt és az eljövendő gyerekeket soha, de soha ne tarthassa többé rettegésben Az. Ahány oldal Stephen King terjedelmes regénye, annyi meglepő esemény, váratlan fordulat. Az író rajongói ezúttal is azt kapják, amire számos nagysikerű művének ismeretében bizton számítanak. Osvald Éva könyvtáros ajánlásával.

NEM AKARTAM. KOMOLYAN MONDOM, NEM AKARTAM. EGYSZERŰEN CSAK MEGTÖRTÉNT." Amber Salpone nem akar folyton a barátja, Greg Walterson ágyában kikötni, de képtelen uralkodni magán. Miután több alkalommal is „csak megtörténik”, titkos viszonyuk egyre inkább valódi kapcsolattá válik, ami komoly gondot jelent, ha a férfi szoknyavadász, a nő pedig betegesen ragaszkodik a függetlenségéhez.

„Figyelj, elmesélek neked egy életet" – Magyar Sándor a kisunokájának, a családban immár az ötödik Magyar Sándornak meséli el saját életének és felmenőinek történetét. De nem is egy életet, hanem mindazokat a sorsváltozatokat, amelyek a huszadik századi Magyarországon oly jellemző életutak lehettek. Így aztán az egyik történetben a nagyapa édesapja nem tér vissza a munkaszolgálatból. Egy másik történet szerint úgy is lehetett volna, hogy a nagyapa édesapja fia születésére szerencsésen hazaérkezik az 1943-as doni áttörés előtt, hogy aztán a családjával Dániába menekülvén egy katonai vonatszerelvény vagonajtaja zúzza halálra. Vagy akár az is megeshetett volna, hogy a nagyapa családját, az Őrségben gazdálkodó Magyarékat 1950-ben kitelepítik a Hortobágyra. A Szívlekvár meséjében az is megtörténhetett volna, hogy a nagyapa felesége halála után megismerkedik egy Budapesten élő orosz származású özvegyasszonnyal, aki ugyancsak elmesél egy életet valakiről, aki túlélvén a háborút, magyar tolmács lett. Hogy végül az emberi sorsok miképpen fonódnak egymásba, mire lehet megoldás egy tyúk, mire jó a szívlekvár, s miként gyógyíthatnak a történetek – kiderül Kőrösi Zoltán országhatárokon és évszázadokon átívelő lebilincselő történelmi családregényéből.

Judith Krantz bestsellereinek nőalakjai mindig elbűvölőek, de talán Gigi Orsini, a Szeretők hősnője a legellenállhatatlanabb közülük. A húszas éveinek derekán járó Gigi eredeti egyéniség: tehetséges, bámulatosan szemtelen, egyben romantikus, bátor, vonzó és szexis. Magánélete mégis válságba kerül, kapóra jön hát, amikor – ismerve rátermettségét – reklámszöveg-írói állást kínálnak neki egy Los Angeles-i reklámügynökségnél. A lány élete új irányt vesz a hatalmas kihívások világában. Judith Krantz lendületes, kalandokban bővelkedő, veszélyesen erotikus meséjében a reklámszakma űzőiről is könyörtelenül lerántja a leplet.

A Tanumshede melletti országúton fának rohan egy autó. Vezetője – az ütközésnél életét vesztő Marit Kaspersen – szervezetében hatalmas mennyiségű alkoholt találnak. Adja magát a feltételezés, hogy ittasan vezetett, és ezért nem volt képes bevenni a kanyart. A boncolás azonban hamar kideríti, hogy a nő a baleset pillanatában már halott volt: alkoholmérgezés végzett vele. Ám közeli hozzátartozói – volt férje, lánya és leszbikus élettársa – szerint Marit soha életében nem ivott. A holttesten talált különös nyomok is azt erősítik, hogy gyilkosság történhetett. Patrik Hedström nyomozó és csapata nekiveselkedik az ügynek, ám ugyanekkor egy másik bűntény is történik: megölik a városkában forgatott valóságshow egyik szereplőjét. A hatalmas médiafelhajtás miatt a nyomozócsapat kénytelen inkább erre fordítani a figyelmét. Ám lassan kirajzolódik, hogy a két esetnek köze van egymáshoz.

Tombol a napszél. Sarki fény villódzik Kiruna és a Kristálytemplom felett, ahol a gyülekezet szellemi vezetőjét, Viktor Strandgårdot brutálisan meggyilkolják. Rebecka Martinsson ügyvéd, aki már rég elköltözött Kirunából, nem várt telefonhívást kap. Az áldozat nővére, Sanna az. Segítséget kér, mivel a rendőrség őt gyanúsítja. Rebecka eleget tesz a kérésnek, bár rossz érzésekkel telve tér vissza gyerekkorának színhelyére. Megérkezése heves indulatokat vált ki, és hamarosan nemcsak saját múltjának árnyai üldözik, hanem gonosz erők is, amelyek el akarják hallgattatni.

Lázár Ervin (1936) a mai magyar prózairodalom talán legeredetibb hangú elbeszélője, s ez a méltán megcsodált eredetiség valóban az „írói hang” varázslatos tulajdonsága, amivel az író „megénekli” a világát. Ebben a kötetében a valaha volt pusztát és embereit, ahol gyerekkorát töltötte. Lázár Ervin ugyanis a Tolna megyei Alsórácegrespusztán nevelkedett, ez volt az ő gyerekkorának az Édenkertje, s nem is titkolja, hogy a nagyvárosból, ahol évtizedek óta él, „állandó nosztalgia húz vissza falura, isten háta mögötti helyekre”. Ez az isten háta mögötti emberi világ volt az ő írói képzeletének a nevelője, s kincses emlékeiből táplálkozik ma is, mert ez ugyanolyan gazdag és kimeríthetetlen terepe a teljes fényű létezésnek, mint a metropolisok vagy a megalopolisok kavargó-nyüzsgő élete, s az ember, akinél – Szophoklész szerint – „nincs csudálatosabb”, szívének reményeivel és sorsának nyomorúságával ebben a valóságot írói látomásokkal és költészettel át- meg átszőtt „Csillagmajorban” ugyanúgy megmutatkozik, mint a világnak bármelyik más színterén.

Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel, aki a zárónapi koncerten lép fel. Na, de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül… Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.

„Nem tudhatod, mit érez egy nő, amikor rájön, hogy senki nem szereti igazán, és csak akkor él, amikor becsukja a szemét és álmodik. Az álmok még mindig biztosan állnak” – mondja a regény hősnője, aki kettős életet él. Egy „valódi” életet a férjével, és egy másikat, amelyet Mirkóval, gyerekkori szerelmével álmodott meg magának. Sok ezer nő fantáziavilága szólal meg ebben a költői vallomásban, olyan erővel, hogy úgy érezzük, mindaz, amit olvasunk, velünk történik meg. Mindenkinek megvan a maga Mirkója, képzeletbeli barátja, szerelme, akivel feledhetetlen, veszélyes és felkavaró pillanatokat élhet át. Mirkó: mi magunk vagyunk. Mindazok, akiknek szenvedélyes a lelke, akik nem érik be a hétköznapi élet tapasztalataival, hanem annál sokkal többre vágynak.

A CIA terepen dolgozó ügynökéből magánnyomozóvá lett Martin Odum múltbeli identitásai – avagy a CIA szóhasználatával élve: „legendái” – labirintusában bolyong elveszetten. Gyakran teszi fel magában a kérdést: vajon ő tényleg Martin Odum? Nem inkább Dante Pippen, az IRA robbantási szakértője? Vagy Lincoln Dittman, az amerikai polgárháború kutatója? Mialatt élete nyugodtabb pillanataiban ezen töpreng, és hol többszörös személyiségzavarra, hol gondosan elvégzett agymosásra gyanakszik, különös megbízást kap egy fiatal orosz nőtől: kerítse elő váratlanul és titokzatos módon eltűnt sógorát, hogy izraeli felesége végre elválhasson tőle. Odum továbbra se tudja, hogy ki ő valójában, és bízhat-e bárkiben, de újra életre kelti magában a szunnyadó ügynököt, hogy elvégezze a munkát. Beutazza a földgolyót, s közben számos veszéllyel kell szembenéznie, ám egyik sem olyan hátborzongató, mint „a tükörképek rengetege”, hiszen ott bolyongva a múlt felidézése éppúgy végzetes lehet, mint a felejtés. A Legendák című regényt különösen izgalmassá teszik a jelen és múlt eseményei közötti állandó váltások, valamint a mesteri cselekményszövés; remekül ábrázolja az állandó feszültségből táplálkozó paranoiát, és közben döbbenetes pontossággal mutatja be a nemzetközi kémkedés világát. Robert Littell A Cég című regényével vált világszerte ismertté – ezt követően írta meg a Legendákat. A Newsweek egykori kelet-európai tudósítója napjaink vitathatatlanul legjobb amerikai kémregényírója.

A hajdanában világszerte divatos német kalandregényírónak legismertebb és legjobb könyvét tartjátok kezetekben. Hősének a legeszményibb indiánnak neve – Winnetou – immár fogalommá lett, akárcsak e könyv sápadtarcú hőseinek neve: Old Shatterhand, Old Firehand, Old Death. Szép vadászatokkal, izgalmas vágtákkal és indián csatákkal fonódtak össze ezek a nevek, velük gyermekkorunk fordulatos, érdekes olvasmányaira emlékszünk valamennyien, apák és nagyapák egyaránt. Karl May néhány maradandó regénye közül ez a história is érdemes volt arra, hogy megmentsük a feledéstől.

Közeledik a nyár vége, a munka ünnepe fullasztó hőséggel köszönt a New Hampshire-i Holton Millsre, ahol a magányos, tizenhárom éves Henry többnyire tévénézéssel, olvasással és álmodozással üti el az idejét; egyetlen társasága elvált és érzelmileg labilis anyja. Az ünnepi hétvége előtti csütörtökön azonban egy titokzatos, vérző férfi, Frank kér segítséget Henrytől. A következő öt nap alatt Henry megismeri az élet legfontosabb leckéit, a féltékenység torokszorító fájdalmát, az árulás erejét, hogy áldozatot kell hoznunk a szeretteinkért – és hogy érdemes várni az igazi szerelemre.

Egy hideg februári napon két régi barát találkozik a krematórium előtt a Molly Lane búcsúztatására összegyűlt tömegben. Clive Linley és Vernon Halliday egyaránt Molly szeretői voltak még azelőtt, hogy mostani szakmai sikereiket elérték volna – Clive Nagy-Britannia egyik legsikeresebb zeneszerzőjeként, Vernon pedig a nagy presztízsű napilap, a The Judge szerkesztőjeként. A kikapós Mollynak további szeretői is voltak, többek között Julian Garmony, a külügyminiszter, a hírhedt jobboldali, akiről azt rebesgetik, ő a miniszterelnöki poszt legesélyesebb várományosa. Molly temetése után Clive és Vernon alkut kötnek, melynek következményeit egyikük sem látja előre. Mindketten végzetes döntésre szánják el magukat, félő, hogy barátságuknak is vége, miközben Julian Garmony politikai pályafutását érzi veszélyben. E morális kérdéseket felvető elbeszélés Ian McEwan legélvezetesebb munkája. S hogy miért Amszterdam? Ami ott történeik a főszereplőkkel – a könyv többi meglepő fodulatával együtt –, maradjon titok.

Susan Minot-t Amerika egyik legtehetségesebb írójának tekintik. Elsősorban azért dicsérik, mert erőteljes érzelmi igazságokat tár fel érzéki és tiszteletet parancsoló nyelven, elbűvölő elevenséggel és intelligenciával. Az Este, az eddigi legambiciózusabb műve, felülmúlhatatlan szépségű remekmű. Egy nyári hétvégén, Maine állam tengerpartján, a legjobb barátnője esküvőjén Ann Grant szerelmes lett. Huszonöt éves volt. Negyven évvel később – három házasság és öt gyerek után – Ann Lord a betegség ködös klausztrofóbiájában találja magát, világos pillanatok és delírium között hánykolódik, csak homályosan érzékeli az ágya mellett meg-megjelenő barátokat és családtagokat. Amikor annak a hétvégének az emléke visszatér hozzá egy lázálom tisztaságával, Ann újraéli azt a három ragyogó napot Új-Anglia partjainál: motorcsónakok berregtek, zenekarok muzsikáltak egész éjjel, és újraéli a lesújtó tragédiát is, amely a látványos lakodalmat követte. A reménynek és a lehetőségnek abban a fellángolásában, amely huszonöt évesen átjárta őt – a tökéletes megadás rendkívüli pillanatában –, fedezi fel Ann élete csúcspontját.

Mitchell könyvében szellem járja be a világot. Gazdatestről gazdatestre vándorol, keresi a neki rendelt formát és életet, akárcsak a szerző, aki a buldog szívósságával követi nyomon kilenc főszereplője életét a világ kilenc különböző pontján: a terrorista szektatagét Okinavában, a lemezbolti eladóét Tokióban, az angol pénzmosó ügynökét Hongkongban, a buddhista teaárus öregasszonyét Kínában, a gazdát kereső lényét Kínában, a műkincstolvaj teremőrlányét Szentpétervárott, a – szellemíró – dobosét Londonban, a CIA elől bujkáló atomfizikusnőét Írországban és az éjszakai rádiós műsorvezetőét New Yorkban. És bár e hősök nincsenek tudatában, milyen bizarr és kísérteties módon kapcsolódik egymáshoz életük, Mitchell mindvégig magabiztosan tartja kezében a szálakat, sőt arra is ügyel, hogy akkor se gabalyodjanak össze, amikor egy közelgő üstökös formájában már-már becsap a mennykő.

A tizenhét éves Emmát letartóztatja a rendőrség, mert kekszet lopott a szupermarketben. Amikor megkérdezik tőle, miért tette, azt feleli: „Azért tettem, hogy elkapjanak”. Vajon mi rejtőzik e megdöbbentő szavak mögött, mi az oka annak, hogy Emma Lachenal, egy vidéki francia nagyváros elismert sebészének lánya, a konszolidált és nagy tiszteletnek örvendő polgári család gyermeke nem tud kibékülni önmagával és az élettel? Emma ugyanis a depresszió egy súlyos fajtájában, anorexiában szenved, miközben maga sem tudja pontosan betegségének okát. Igaz, hogy nemrég veszítette el imádott nagyanyját, s hogy szakított a barátjával is, hogy szüleivel felszínes és hideg a kapcsolata, de mindez önmagában nem magyarázza hihetetlen lelki és fizikai szenvedéseit. Egy napon azonban véletlenül rábukkan egy régi füzetre, egy titkos naplóra, s föltárul előtte az elhallgatott múlt…

A képregény műfajának legismertebb és legelismertebb alkotása. Az egyetlen képregény, amely szerepel a Time magazin „A 100 legjobb angol nyelvű regény 1923-tól napjainkig” listáján, az utóbbi mintegy száz év legnagyobb angol és amerikai íróinak társaságában. A WATCHMEN az a fajta mű, melyet újra és újra elolvas az ember, és minden olvasáskor újabb részleteket fedez fel; egyedülállóan izgalmas, olvasmányos, és képregényhez illően szemet gyönyörködtető alkotás, mely megváltoztatja gondolkodásunkat a világról, történelemről, és olyan el nem múló, mély benyomást hagy maga után, ami csak a legnagyobb irodalmi művek sajátja. A WATCHMEN cselekménye a nyolcvanas években játszódik egy alternatív, a nukleáris háború szélére sodródott Amerikában, ahol néhány törvényen kívül helyezett, többnyire kiöregedett és cseppet sem hősies „szuperhős” azzal szembesül, hogy valaki rájuk vadászik. A képregény egyszerre sci-fi remekmű, politikai parabola, és a pszichológiai realizmus páratlan alkotása. A WATCHMEN nem csak lélegzetelállító olvasmány, nem csak a képregények képregénye, de a modernkori irodalom egyik meghatárocó alapműve is. Az eredetileg tizenkét részes képregényt három kötetre bontva nyújtjuk a magyar olvasónak. Musztács Krisztián könyvtáros ajánlásával.

Nefertiti és húga Egyiptom egyik leghatalmasabb családjának két lánya, amely lánygyermekeit évszázadok óta fáraókhoz adja nőül. Az ambiciózus és gyönyörű Nefertiti sorsa az, hogy a vonzó, ám lelkileg instabil fáraóhoz, IV. Amenhotephez menjen feleségül. Környezetükben mindenki reménykedik, hogy a fiatal lány képes lesz megakadályozni, hogy férje hátat fordítson Egyiptom isteneinek és egy addig ismeretlen napistent, Atont emelje fölébük. Ám Amenhotep akármennyire szereti is a feleségét, nem mond le tervéről. Nefertiti pedig nem nyugodhat meg, míg meg nem ajándékozza férjét és országát egy fiú trónörökössel. Csak erre tud gondolni, így nem veszi észre, hogy a nagy hatalommal bíró papság és a katonaság lassan férje ellen fordul. Csupán egyvalaki van olyan okos és bátor, hogy felismerje a kialakult helyzet komolyságát, és mindezt el is merje mondani a királynénak – a húga, Mutnedzsmet. A komoly, megfontolt lány nővérével ellentétben sosem vágyott hatalomra. Csendesen, békében szeretne élni a férfival, aki meghódította a szívét. Ám Nefertiti ragaszkodik hozzá, hogy húga politikai érdekeket szem előtt tartva válasszon magának férjet. Mutnedzsmetre nehéz feladat vár: meg kell találnia a boldogságot, ám ehhez szembe kell szállnia nővérével.

Móricz 1936 őszén a Ferenc József hídon találkozik egy fiatal lánnyal, aki öngyilkosságra készül. Magához veszi, majd örökbe fogadja -megmenti az életnek és a magyar irodalomnak. A volt lelenc és lágymányosi prolilány megrázó élettörténete szolgáltatja a nyersanyagot előbb a Csibe-novellákhoz, később, 1940-ben az Árvácska című regényhez. Ennek a könyvnek -amint Móricz vallotta- „ a legeslegkisebb mondata is magából a nyers életből szállott fel”. A vérlázító tények azonban túlmutatnak önmagukon: a húszas-harmincas évek fordulójának alföldi tanyavilágában kallódó kis Állami Árvácska sorsában Móricz a tisztaság és jóság kiszolgáltatottságának példázatát írja meg. Nyomor-naturalizmusba vesző dokumentumregény helyett lírai pátoszú művet alkotott, amelyet „csak égre kiáltva lehet elsikoltatni, mint a világ lelkiismeretének bűnbánó zsoltárait”.

Leo Auberg nagyszebeni kamaszfiú még nem tudja, mit jelent, ha valakit elvisznek az oroszok. Egyet akar csupán: minél messzebb utazni a kisvárosból, ahol, úgy tűnik, mindenki az ő homoerotikus kalandjait figyeli. Öt évet tölt egy kelet-ukrajnai láger poklában. Megismeri az éhséget és a tetveket, megtanul szenet lapátolni és koldulni. Megérti a kegyetlenség és a jóság bonyolult egyensúlyát. És megtapasztalja a lágerboldogságot. Leo Auberg Köves Gyuri német testvére a Sorstalanság ikerkönyvében. A Lélegzethinta a Nobel-díjas német írónő, Herta Müller megrázó, költői erejű és dokumentum-hitelességű regénye.

Sokféle pletyka és félreértés övezi a nálunk jobbára csak hallomásból ismert Vladimir Nabokovot és híres-hírhedt regényét, a Lolitá-t. E nevezetes könyv éppúgy végigjárta a maga kálváriáját, mint századunk más jelentős, a pornográfia vádjával illetett regénye, például Lawrence Lady Chatterley-je, vagy Joyce Ulysses-e. A félreértések legfőbb forrása a regény eseménytörténete. A Lolita főhőse-elbeszélője, Humbert Humbert, francia születésű irodalomkutató és elvetélt író, akit perverz vágyak gyötörnek. Hányatott múltat hagy maga mögött, s gyanús idegenként kóvályog Amerikában. A javakorabeli férfi jelenét Lolitával, szállásadónője tizenkét éves lányával való találkozása szabja meg. Humbert előbb a gyermek közelébe férkőzik, majd amikor az árvaságra jut, a gondviselője, rabtartója és rabszolgája, kínzója és áldozata lesz. A démonikus viszony hátteréül az ezerszínű és végtelen Amerika szolgál, az óceántól óceánig nyújtózó Újvilág, melyet a duett többszörösen végigutazik, mígnem Quilty, a titokzatos drámaíró elrabolja Lolitát, hogy a maga – Humbertnél nem kevésbé perverz – vágyait élhesse ki rajta. A szerelmétől, léte értelmétől megfosztott Humbert végül fölleli és megöli ellenség-hasonmását. Ez a hihetetlenül gazdag, irodalmi allúziókkal, utalásokkal, már-már rejtvényekkel átszőtt mű azonban sokkal több egy szerelmi-szexuális kapcsolat taglalásánál: ízig-vérig művészregény, amely metaforikus áttétellel művészet és élet, alkotói képzelet és nyers életanyag, művész és polgár viszonyát, azaz egy jellegzetesen huszadik századi témát dolgoz fel egy esztétikai életszemlélet jegyében.

Harry Hole, az oslói rendőrség különc főtisztje az ősz elején névtelen levelet kap, Hóember aláírással. Amint lehull az első hó, titokzatos eltűnések, bestiális gyilkosságok sora kezdődik a norvég fővárosban. Az áldozatok egytől-egyig családos nők, s az esetek riasztó hasonlóságot mutatnak évekkel ezelőtti eltűnési ügyekkel. A rendőrség sorozatgyilkosra gyanakszik, ugyanis az elkövető különös nyomot hagy maga után: egy-egy hóember őrzi a tetthelyeket.

Zajlik a kisvárosi egyetem kellemes mindennapjainak élete. A lányok imádattal csüggnek irodalomprofesszorukon, és távolról csodálják feleségét, a szobrásznőt, aki megközelíthetetlen, vagy mégsem? Akad ugyanis olyan szerencsés, akit e kiváló házaspár magához emel, asztalához invitál, utazni visz, barátként kezel. És a kisvárosban ezenközben egyre gyakoribbak a tűzesetek, tettes nincs, a rejtély megoldhatatlan. De hát mégis, mi dúlja fel a nyugalom e kellemes szigetét? Joyce Carol Oates regényei, elbeszélései a legmagasabb művészi fokon íródnak, s művei mindig dobogós helyen szerepelnek a sikerlistákon, mivel a szerző páratlan tisztánlátással szemléli és ábrázolja elidegenedett világunkban reménytelenül hadakozó, s végül bűnbe zuhanó szereplőit.

Stockholm egyik elővárosának erdős részén két, emberi maradványokkal teli nejlonzsák kerül elő a föld alól. A rendőrség hamar kideríti, hogy egy két éve eltűnt egyetemista lány hamvaira bukkantak. A nyomozást nem csupán a gyilkosság óta eltelt idő nehezíti, hanem az áldozat, Rebecca Trolle rendkívül szerteágazó kapcsolatai is. Ráadásul a lány maradványainak fellelési helyétől nem messze egy másik holttest is előkerül, melyet évtizedekkel előbb tűntettek el. Bár az időtáv a két eset között túl nagynak tűnik, bizonyos jelek mégis arra mutatnak, hogy azonos lehet a gyilkos. Egy újabb tragédia csak tovább kuszálja a szálakat, s még sürgetőbbé teszi a tettes kézre kerítését. Egy idő után a történések központi figurája lesz egy idősotthonban élő hölgy, aki valamikor ünnepelt gyerekkönyvíró volt. Ám ő évtizedek óta beszédképtelen. A nyomozócsoport újra és újra vakvágányra fut, s a korábbi kötetekből megismert Fredrika Bergmannak azzal is szembesülnie kell, hogy meglehet, élettársának, gyermeke apjának is köze lehet a szövevényes bűnügyhöz…

„A Tóték… a magam szándéka szerint a kiszolgáltatottak tragikomédiája. …Kölcsönös függőségben élünk, egy személyben vagyunk zsarnokok és áldozatok. …hitem szerint az Őrnagy és a Tűzoltóparancsnok valójában egy személy. Ahhoz persze, hogy ebből drámai mű lehessen, össze kellett szikráztatni a benne rejlő pólusokat… …A mű azt kérdezi, hogy véges-e vagy végtelen az elnyomottak tűrőképessége, és azt válaszolja: van ennek is végpontja, amelyen túl béketűrésünk elfogy, és föllázadunk.” (Örkény István) Osvald Éva könyvtáros ajánlásával.

August (Auggie) Pullman arcdeformitással született, így nem járhatott suliba – egészen mostanáig. Éppen most kezdi majd az ötödik osztályt a Beecher Prep iskolában, és ha valaha is csöppentél már újoncként egy közösségbe, pontosan tudod, milyen nehéz ez. Az a helyzet, hogy Auggie is csak egy hétköznapi gyerek. Csak éppen az arca nem hétköznapi. De képes lesz meggyőzni az osztálytársait arról, hogy külseje ellenére közéjük tartozik? R. J. Palacio egy modern klasszikust írt. Humoros, felemelő és hihetetlenül megható regényt, amire a végszót követően még sokáig emlékezni fogunk – miután együltő helyünkben elolvastuk, és lelkesen továbbadtuk.

„Minden élet, akár a hópehely: távolról egyformának tűnik, de rejtélyes erők egyszerivé és megismételhetetlenné formálják” – vallja Orhan Pamuk legújabb művében. Megismerhetjük-e a mások szívében lakozó szeretetet és fájdalmat? Megérthetjük-e azokat, akik oly mély gyötrelmeket és oly sok csalódást éltek át, hogy elképzelni sem tudjuk? Ezek a kérdések foglalkoztatják Kát, a költőt, amikor tíz év frankfurti távollét után, édesanyja temetésére hazatér Isztambulba. Elfogadja egy liberális lap felkérését, hogy oknyomozó riportot írjon a távoli Karsz városában zajló különös eseményekről. saját gyermekkori vágyainak a felidézése is vezérli: amint tudomást szerez róla, hogy elvált asszonyként ott él a gyönyörű Ipek, újra feltámadnak régen elfojtott érzések.Ka felkeresi a titokzatos öngyilkossági hullám áldozataként elhunyt fiatal lányok családtagjait és barátait, a helyi rendőrséget, az eseményeket megörökítő és megjósoló Határvárosi Hírlap szerkesztőjét, s közben lassan feltárul előtte a város valódi arca. Vallási és politikai viták mérgezik az emberek életét, a fennálló államhatalmi és a növekvő iszlám párt befolyása alatt vallási fanatikusok szállnak szembe az egyházi reformok híveivel. Ka épp a Nemzeti Színházban szavalja egyik költeményét, amikor fegyveres zavargás tör ki, és a nézőtéren életét veszti az iszlám egyházi középiskola néhány tanulója. A tragédia rettenetes események sorát indítja el: letartóztatások, üldöztetések, gyilkosságok követik egymást, sokan a kurd nacionalistákat okolják, többen pedig politikai tőkét próbálnak kovácsolni a forrongásból. Pamuk Béke-díjjal jutalmazott író.

Alex Tremain egy kalóz, aki bajba került. Nem akar mást, csak újra megnyitni szülei ötcsillagos szállodáját az Álmok szigetén, Mozambik partjai előtt, ám ehelyett egyre növekvő adósságheggyel kell szembenéznie, az emberei egyre nyughatatlanabbak, és nemrég rúgta ki nem is egy, hanem egyszerre két nő. És ha mindez nem lenne elég, egy hajó alkalomszerű megtámadása rászabadítja a kínai Triádokat, és hogy tovább bonyolítsa a helyzetét, szó szerint az ölébe hullik a csinos vállalati jogász, Jane Humphries… Mielőtt rájönne, Alex belekeveredik két különböző, de egyformán veszélyes vállalkozásba – az egyik a dél-afrikai Kruger Nemzeti Parkba viszi, és eleget fizet ahhoz, hogy újra megnyissa a szállodáját, a másik pedig élete szerelmével kecsegteti. Vajon sikerül Alexnek az utolsó akciója, és megszerzi mindkét főnyereményt?

Lesley Pearse bestsellereiből több mint hárommillió példányt adtak el világszerte. Pearse, akinek élettörténete kész regény, bravúros mesélő, történeteiben a legféltettebb és leggyűlöletesebb emberi érzelmek csapnak össze, rajongói szerint páratlan érzékkel mutatja meg, milyenek is vagyunk valójában; veszélyben, magányban, bűnben és szerelemben.

A tizenöt éves csodagyerek, Beth hamar árvaságra jut. Álma, hogy egyszer híres hegedűművész lesz, szertefoszlik, azonban bátyja, Sam elhatározza, hogy húgával kettesben nekivágnak a nagyvilágnak, és meggazdagodva térnek majd haza Amerikából. A New York felé tartó hajón bajkeverő barátokra találnak; a hamiskártyás Jack és a simlis szerencselovag Theo gazdagságot ígér a két fiatalnak, így bandát alakítva vágnak neki Kanada életveszélyes folyóinak és hófödte hegycsúcsainak, ahová az aranyláz csábítja őket. Vajon megbízhatnak társaikban, akiket elvakít a pénz hatalma? Milyen messzire kell menniük, hogy megtalálják a boldogságot? Lesley Pearse műveiből több mint hárommillió példányt adtak el világszerte. Pearse, akinek élettörténete kész regény, bravúros mesélő, történeteiben a legféltettebb és leggyűlöletesebb emberi érzelmek csapnak össze, rajongói szerint páratlan érzékkel mutatja meg, milyenek is vagyunk valójában; veszélyben, magányban, bűnben és szerelemben.

Szülő, tanár és rossz tanuló diák (főként fiú) örökös háromszöge, a nem értés szomorúsága, a szülő reménytelensége, a fenyegetően rájuk zuhanó jövőkép… A neves francia író egykor maga is reménytelenül „írástudatlan”, éjszakai szorongásokkal teli, nappali kudarcokkal együtt élő lusta diák volt, aki évtizedekig tanított később Nizzában egy középiskolában – „problémás gyerekeket”, majd főként színes bőrű bevándorlók „reménytelen” gyermekeit. Bár a háttérben a francia iskolarendszer meredezik, az előtérben látható kis- és nagykamaszok nálunk is itt vannak már: a kudarcra ítéltek, az agresszióba menekülők, szociális és etnikai előítéletek és hálók foglyai. Pennac követendő példát is ad, nem csupán feltérképez. A könyvet az előkelő Renaudot-díjjal tüntették ki 2007-ben.

Sage Singer egy pékségben dolgozva próbálja elfelejteni édesanyja tragikus halálát és saját boldogtalan magányát. Egy önsegítő csoportban megismerkedik Josef Weberrel, akivel életre szóló barátságot köt. De egy nap az idős Weber szörnyű titkot árul el a múltjából, és olyan szívességet kér Singertől, ami komoly erkölcsi dilemmába taszítja a nőt. Ki ez az ember, akit barátjának hitt, hol van a határ bűn és bűnhődés, megbocsájtás és kegyelem között? Hogyan védjük meg a családunkat, és miként léphetünk ki az ördögi körből, hogy végre ne a múlt diktálja a jövőt? Salamonné Vadász Tímea könyvtáros ajánlásával.

Penelope Keelinget váratlan szerencse éri: édesapja festményeinek ára egyszerre jelentősen felszökik a műkincspiacon. Ám az asszony, aki világéletében szerény körülmények között élt, és mihaszna férje oldalán nem kevés nélkülözés közepette nevelte fel három gyermekét, mégsem hajlandó megválni az immár nagy értéket jelentő képektől. Különösen közel áll szívéhez a Kagylószedők című festmény, melyet annak idején nászajándékba kapott édesapjától. Elkerülhetetlen a családi konfliktus: Penelope egyik lánya, Nancy, és fia, Noel igyekeznek megkaparintani a kisebbfajta vagyont érő képeket, hogy az eladásból szerzett pénzből jómódban élhessenek. A Keeling család fordulatos történetét a festményekért folyó vetélkedés foglalja keretbe, ugyanakkor a klasszikus remekművek kitűnő jellemrajzait idéző szereplőket felvonultató regényből az olvasó kiváló képet kap az elmúlt fél évszázad angol társadalmának jellegzetes alakjairól. Bognár Csilla könyvtáros ajánlásával.

Egy bájos skót falucskában jómódú vendégsereg gyűlik össze, hogy megünnepelje Katy huszonegyedik születésnapját. Archie, a vidék egyik leggazdagabb földbirtokosa, feleségével és nővérével érkezik, aki húszévnyi távollét után tér vissza családjához. Az idős Violet igazi mátriárkaként irányítja gyermekei életét. Vagyonos fia, Edmund sötét titkot takargat újdonsült felesége elől, ám most leleplezés fenyegeti, míg meg nem jelenik a Kagylókeresők-ből jól ismert Noel Keeling. Ígéretek születnek, szívek törnek össze, és rég eltemetett családi titkok törnek a felszínre…

Valahol Afganisztánban vagy másutt, a polgárháború frontvonalán, egy lerombolt város egyik házában fekszik egy férfi. Nem halott, de nem is igazán élő: a koponyájában rekedt golyó miatt sem mozogni, sem beszélni nem tud. Magatehetetlen testére a felesége visel gondot, akit egyre jobban felőröl a kiszolgáltatottság és a nélkülözés, miközben két kislányának védelméről is gondoskodnia kell. Mire a harcok elérnek a ház udvaráig, az asszony egyedül marad a férfival és egyfolytában beszél hozzá: az elviselhetetlenségig őszinte gyónás során feltárul a két ember elfojtással és erőszakkal terhes története, s az asszony kilátástalan küzdelme a vallási tabukkal és kegyetlen tradíciókkal szemben. Atiq Rahimi kristálytiszta, szikár szövege egy kamera szenvtelenségével mutatja be a romos ház történéseit és az asszony egyre szenvedélyesebb önvallomását; bravúrosan elegyítve a modern európai regényírás minimalizmusát a közel-keleti legendavilág misztikumával.

A Celia Rees rajongók legnagyobb örömére, egy újabb nem mindennapi leányzó kalandjaival ismerkedhetnek meg a hazai olvasók. Sovay még Marynél (Bűbájos Mary, Farkasszem) és Nancynél (Kalózok!) is vakmerőbb és kalandvágyóbb, hiszen ő nem kényszer vagy erőszak hatására szakít az illedelmes kisasszonyoknak előre megírt sorssal, hanem sértett büszkesége okán válik útonállóvá. Ami először jó mókának tűnik, és gyógyír a hiúságon esett sebekre is, hamarosan véresen komoly játékká válik: élet vagy halál a tét. A La Manche csatornán túl a francia forradalmat követő terror dúl, s a sötét árnyak egyre inkább fenyegetik Angliát is, a családjától elszakított fiatal lányt azonban semmilyen veszély nem tántoríthatja el, hogy szerettei segítségére siessen. Szépsége és nyílt, bátor természete nem hagyja hidegen a környezetében élőket, így a legkülönfélébb emberek sietnek segítségére, hogy felvegye a harcot a romlott aljasság ellen. Vajon szembe szállhat egy magányos fiatal lány a legfőbb gonosszal, vagy el kell buknia? A történet végére mindenre fény derül.

Miután előadást tart a geofizikai katasztrófákról, rejtélyes körülmények között eltűnik a világ legismertebb vulkánkutatója. Ezután hirtelen és megmagyarázhatatlan módon kitör Washington államban a St. Helens tűzhányó, halált és pusztítást hagyva maga után. A Fehér Ház új vezetése kezdetben nem törődik ezekkel az egybeesésekkel, de a már nyugdíjba vonult Morgan admirálist, aki korábban az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója volt, és Jimmy Ramshawe hadnagyot cselekvésre késztetik az események. Ők tudják, csak egy atom-tengeralattjáróról kilőtt rakétának lehetett annyi ereje, hogy felrobbantsa a vulkánt. Lehet, hogy a Hamasz hírhedt terroristája, Ray Kerman őrmester lépett újra akcióba? Gyanújukat hamar megerősíti a Hamasz ultimátuma: a Közel-Kelet teljes katonai evakuációját akarják kikényszeríteni egy mega-cunami szörnyű fenyegetésével, amely a világtörténelem elmúlt 4000 évének legnagyobb árhulláma lenne. Mindkét férfi azonnal tudja, miről van szó: a Cumbre Vieja vulkánról, amely a Kanári-szigetek egyike, La Palma fölé magasodik. Egy olyan atomrakéta, mint Kerman vadonatúj, legmodernebb technológiával készült Scimitar SL-2-je, a vulkán belsejébe lőve az egész szigetet berobbantaná az Atlanti-óceánba, és egy legalább 600 kilométeres óránkénti sebességgel haladó, 50 méter magas árhullámot küldene az Egyesült Államok keleti partja felé. A Pentagon nem hajlandó meghátrálni, beindul hát a gépezet. A haditengerészeti techno-thrillerek nagymestereként számon tartott Patrick Robinson legújabb könyve új ismereteket és garantált szórakozást ígér.

Az orvosdiplomatából lett világhírű francia író, akit két történelmi regénye, Az Abesszin és az Iszfahán megmentése a magyar olvasók körében is méltán tett népszerűvé, ezúttal a francia történelem egyik legkülönlegesebb epizódját dolgozta fel. Az értékes brazil-, avagy festőfa honának meghódítása körüli évtizedekbe visszakalauzoló új Rufin-regényben, ahogy már megszokhattuk, ismét egymásba vegyül, áthatja és egyúttal értelmezi is egymást mese és valóság. A franciák elfeledett 'Columbusa', a 'délszaki Franciaország' megteremtésén buzgólkodó Villegagnon lovag expedíciójának igaz történetébe az ármányosan hajójára juttatott két nemesi árva, az ifjú Juste és a húgaként felcseperedett, de fiúruhában útra kelő Colombe sorsának alakulása révén nyerünk regényes bepillantást. Váratlan fordulatokban, eseményekben, indulatokban és érzelmekben bővelkedő regényük így válik egyúttal az újkor nagy konfliktusának, az önmagát egyetemesnek hívő európai civilizációt a 'vadak' érzéki világával ütköztető, jót és rosszat egyaránt hozó, építő és romboló, éltető és pusztító találkozásának a krónikájává. A Brazilvörös is jóval több, mint történelmi kalandregény. Rufin kitágítja a műfaj kereteit, és nagyívű, voltaire-i példázatot ad a világ hallatlan sokszínűségéről és arról, hogy az ember mindig ezernyi lehetőség közül választ. Pánczél Edit könyvtáros ajánlásával.

Egy amerikai kamasz életének három napja, első személyben és ötszáz szóval elbeszélve. A történet régi: Holden Caulfield „kibukik” az intézetből félévben, nem mer hazamenni, inkább elhatározza, hogy a karácsonyi vakációt kedvére tölti, mielőbb a szülői pofonok ideje elérkezik. A kamasz azonban új: az a napszemüveges, hülyegyerek-frizurás nemzedék, akik miatt együtt sopánkodunk idősödő pedagógusokkal. A kedves, csupa szív, csupa gátlás kamasz elbeszélése emlékeztető azok számára, akik már régóta tagjai a Felnőttek Világszövetségének.

Különös kór terjed a városban: először egy autóját vezető férfi veszti el látását, majd sorban mindenki, aki csak kapcsolatba kerül vele; az autótolvaj, aki hazaviszi, a szemorvos, aki megvizsgálja, a prostituált, aki véletlenül mellette ül a rendelőben… Az elharapódzó járványt, úgy látszik, nem lehet megállítani, hiába zárják szigorú katonai őrizet mellett egy ódon elmegyógyintézetbe az első vakokat, a rejtélyes fehér kór tovább szedi áldozatait. A vesztegzár embertelen körülményei közé kényszerített férfiak és nők saját vakságuknak, az ismeretlen környezetnek, a hatóságok kapkodásának, de még inkább az egyre jobban elszabaduló indulatoknak, az éhségnek, a mocsoknak és a szexuális megaláztatásnak kiszolgáltatva lassan kivetkőznek emberi mivoltukból… Az 1995-ben megjelent Vakság José Saramago egyik legmegrázóbb regénye: varázslatos erejű vízió arról, milyen mélyre süllyedhet az ember, ha egyszer csak szétfoszlik körülötte a civilizáció, s nyers ösztönök veszik át az uralmat az életben.

„Előző könyvem, a Pipacsvirágom megjelenésekor is figyelmeztettem az olvasót, a történetek zöme nem most lát napvilágot először. Nincs másként ez most a Bodobács-csal sem. A legtöbb írás megjelent a Nők Lapjában, egy azóta rendszeressé lett rovatban. S bár az írások szülték a sorozatot, én akkor is boldog vagyok, hogy van. Köszönöm kollégáim, a szerkesztők, a tervezők, a korrektorok és a többiek figyelmét, türelmét és támogató szeretetét. Sok éve érzem, a Nők Lapjába írni öröm és felelősség egyszerre. Ezért dolgozom itt. Az olvasók rokonszenve, megerősítő szeretete csak ráadás. Meg nem szolgált ajándék. Köszönöm.”

A megrázó és szép történet Németországban játszódik akkor, amikor a második világháború befejeződik, és a szövetséges csapatok megszállják a legyőzött országot. Öt gyerek, akinek náci szüleit börtönbe zárták, a tizenéves Lore vezetésével elindul Dél-Németországból Hamburgba, a nagymamához. Erről a viszontagságos útról szól az érzelmekkel teli regény.

John Shors, akit a heves érzelmekkel átszőtt epika tesz páratlan íróvá, jóvátételről szóló regényében szerelmesek, hősök, gonosztevők és háborúszaggatta országok lépnek színre – valamennyien a túlélésért küzdve, a maguk módján. A második világháborús sebesültszállító hajó az egyik pillanatban még a Csendes-óceánon cirkál irgalmas missziót teljesítve. A következőben kettészakítja egy torpedó. Túlélők kis csapata, köztük egy sebesült japán katona és egy fiatal amerikai ápolónő vetődik partra egy közeli szigeten, nem is gondolva, milyen kalandok várnak rájuk… Akira öt éve vív vérfürdővel és borzalmakkal teli háborút a japán császárért. Most, ellenségekkel körülvéve gyűlöletet kellene éreznie, ehelyett vigaszt lel társaságukban – és újra felfedezi magában a költészet szeretetét. Miközben beavatja szenvedélyének titokzatosságába és szépségébe Annie-t, az elragadó, de zaklatott lelkű lányt, akit megmentett, a múltja fájdalmaival küzdve segít Annie-nek feltárni a jövő ígéretét.

Szerelemből tragédia. Tragédiából remény. Egy férfi és egy nő. Gyerekkoruk óta ismerik egymást. Matt kétéves, amikor először a karjában tartja az újszülött Elle-t, tizenhét, amikor csillaghullás idején először megcsókolja, és harminchárom, amikor feleségül veszi. Mindenük megvan, amire vágyhatnak. Csak egyetlen űr tátong az életükben, a közös gyerek hiánya. Ám egy ártatlan baleset mindent megváltoztat. Elle kómába esik, és a végakarata alapján nem szabad gépekkel életben tartani. Egy csoda mégis felülír mindent. Kiderül ugyanis, hogy gyermeket hord a szíve alatt. Vajon mi az erősebb? A jog, amelyre Matt anyja (aki egyben Elle keresztanyja is), Linney hivatkozik? Vagy az új élet reménye? Az érzések mellett a jogászok is egymásnak feszülnek. A tét: élet vagy halál.

Mihail Siskin regényében első pillantásra minden egyszerű: egy fiú és egy lány – és levelek. Nyaraló. Az első szerelem. Ám a sors nem szereti az egyszerű történeteket. Egy behívó felforgatja a világ rendjét, megszakad az idők kapcsolata. A múlt válik jelenné: Shakespeare és Marco Polo, egy sarki repülő kalandjai és orosz katonák részvétele Peking bevételében. A szerelmesek a levelekben keresik egymást, hogy összekössék a kizökkent időt. Regény a titokról. Arról, hogy a halál ugyanolyan adomány, mint a szerelem. „Csak a meg nem írt levelek nem jutnak el címzettjükhöz. Van egy különleges posta, amely számára a távolságok, az évek, a halál nem létezik. Csupa rím minden. A világon minden mindennel összecseng, rímel. Ezek a rímek, mint a tövig bevert szögek tartják össze a világot, hogy szét ne hulljon.” – Mihail Siskin

Karin Slaughter, a Nadragulya, a Sebek, a Hitetlen szerzője nő létére ezúttal is igen kemény, sokkoló krimit írt. Női szereplői – Sara Linton doktornő, akinek éppen egy műhibapert akasztanak a nyakába, és Lena Adams nyomozó, aki azt szeretné megtudni, hogyan is halt meg az édesanyja és az ikertestvére, Sibyl – szintén kemény asszonyok. Sara férjét és Lena kollégáját, Jeffrey Tolliver nyomozót pedig még keményebb fából faragták. A helyszín egy amerikai kisváros, amelyet akár jelentéktelennek is mondhatnánk, ha nem lenne a bűn, a korrupció, a maffia, a drogkereskedelem, sőt a neonáci eszmék gyújtópontja. Az igazságot egy szörnyű gyilkosságról, amelyben egy fiatal nőt felgyújtottak egy autóban, az új, fiatal seriff próbálja kideríteni, közösen Jeffrey-vel, akit mindenhová elkísér a felesége, Sara – bár ne tenné! Ki áll a jó oldalon, és ki a rosszon? Mi történt a drogfüggő Hankkel, az ikerlányok, Lena és Sibyl nagybátyjával, aki felnevelte őket az anyjuk helyett? És egyáltalán: mi történt az anyával? Természetesen a hátborzongatóan izgalmas történet végén mindenre fény derül, ám a befejezés olyasmit tartogat, amire senki nem számít.

Senki sem tudja, honnan, de egy nap gyönyörű nő érkezik Southportba, a tengerparti kisvárosba. A zárkózott fiatalasszony számára ez a hely többet jelent holmi átmeneti állomásnál. Katie-nek ez a városka valódi menedék. Szörnyű emlékek űzték idáig, és túlélése érdekében csak remélni tudja, ittléte titok marad. Legalább az előtt a bizonyos férfi előtt. Egyetlen módon lehet biztonságban: ha senkivel sem barátkozik, és főként senkit sem enged közel magához. Ám az önkéntes száműzetésbe vonult nő erre képtelen, és szép lassan megnyílik két ember felé: az egyik a mindig váratlanul, szinte a semmiből előbukkanó szomszédasszonya, Jo, akivel szoros barátságba kerül, a másik pedig Alex, a gyermekeit egyedül nevelő özvegyember. Ahogy Katie érzelmei a férfi iránt elmélyülnek, a múltját elsötétítő árnyak egyre közelebbről fenyegetik e törékeny boldogságot. Nicholas Sparks (Az utolsó dal, Tűzlovag) a legelemibb emberi érzelmeket helyezi előtérbe, ám ezúttal üzenete mindennél egyértelműbb: az élet viharaiban a szerelem az egyetlen valódi menedék.

A tengerészgyalogságtól leszerelt Logan Thibault a fél országot átszelő, Coloradótól Észak-Karolináig tartó gyaloglással igyekszik szabadulni az iraki háború nyomasztó emlékétől. Útjának azonban a lelki megtisztuláson kívül más célja is van: egy lányt keres, akinek a fényképére a háború zűrzavarában bukkant. A képet megtartotta, és ettől kezdve rámosolygott a szerencse, előbb a pókerben, majd a harctéren is, minden veszélyhelyzetből sértetlenül került ki. Osztagában az a szóbeszéd járta, hogy különleges erő védi. És ez talán így is volt… A fénykép keveset árul el a lány kilétéről, de az a kevés nyom egy Hampton nevű észak-karolinai kisvárosba vezet, ahová Logan hosszú, kalandos út után érkezik meg. Némi keresgélés után rátalál a gyermekét egyedül nevelő fiatalasszonyra, Elizabethre, akinek arcát már oly régóta ismeri…

Az osztrák biedermeier legjelentősebb képviselőjének regénye egy jómódú kereskedőcsalád sarjának fejlődéstörténetét és szerelmének beteljesülését meséli el éteri érzelemábrázolással és visszafogottsággal.

Ginával, Vitay tábornok elkényeztetett kislányával 1943 őszén megfordul a világ. El kell hagynia otthonát, iskoláját, barátnőit – méghozzá a legnagyobb titokban, búcsú nélkül. El kell szakadnia édesapjától, aki soha sem hagyta még magára korán anya nélkül maradt, egyetlen gyermekét. Mintha forgószél repítené a kislányt messze Budapesttől, messze mindentől, ami eddigi életét jelentette, az árkodi kollégium komor falai közé. Az erődre emlékeztető kollégium szigorú fekete-fehér világa tilalmakkal veszi körül a kislányt, rákényszeríti a maga érthetetlen és elfogadhatatlan törvényeit. S Gina hiába lázad, hiába szökne, menekülne innen, valami mégis maradásra kényszeríti, valami, amit nem tudott, s amit meg kellett tudnia ahhoz, hogy önként vállalja a rabságot. Hogyan is igazodjék el egy tizenöt éves kislány ebben a súlyos felnőtt-titkoktól terhes világban? Hogyan illeszkedjék be a lányok közösségébe, hogyan osztozzék gyerekes örömeikben, mint vegye ki részét ártatlan tréfáikból? Talán neki is hinnie kell a naiv árkodi diáklegendában, amelyet a kertben álló szobor alakja köré fontak a lányok? Írjon talán ő is levelet Abigélnek, a korsós lány szobrának, aki mindig segít a bajbajutottakon, a rászorulókon?

„De nemcsak az idő fogságából szabadult mikrouniverzum kiteljesítése, hanem a pillanat megragadása is azon formáló erők közé tartozik, melyek Szakonyi novelláit télikertek meghittségébe távolról beszűrődő zenéhez teszik hasonlatossá. Akár a Hangversenydarabok nyitánya: „Száraz, napos nyárutó volt abban az évben; kék ég, verőfény – szeptember közepe. Már hullott az érett dió, és a gesztenyefákon rozsdásodtak a levelek. Házat béreltem a folyó fölötti hegyoldalban. Otthontalan voltam; holmim befért egy puha, disznóbőr útitáskába...” Mi is az, ami szemünket nem engedi könnyedén átsiklani a sorok fölött, sokkal inkább kutatómunkára késztet, hogy e néhány tollvonással felrajzolt világ minden árnyalatát megismerjük? Leginkább: a kint és a bent egyszerre láttatása, a harmóniateremtés; mint a triangulum egyetlen érintéséből csendülő hang – ahogy nyomában a kórus énekelni kezd: már hangzás. Másodszor: a benne rejlő, még kibontatlan titokzatosság. „Abban az évben” – olvassuk, s már várjuk a folytatást: „abban, amikor”. Itt még minden lehetséges, még nem tudjuk biztosan, de már várjuk: megtörténjen, kimondassék az, ami mi vagyunk, vagy akik lehettünk volna.” Rózsássy Barbara.

Tamási az utolsó békeévben Kolozsvárról hazalátogat szülőfalujába fölkeresni édesanyját, testvéreit, övéinek körét. Utazásának és otthoni élményeinek aprólékos, már-már szociografikus pontosságú, ugyanakkor anekdotikus hangolású leírásába beleszövi azt a sajátos – olykor mitikus elemekkel, máskor népmesei és balladai színekkel árnyalt – sajátos tónusú elbeszélő modort, amely valamennyi művének sajátja. Már útja első megállóján, Segesvárott a vonat érkezését váró időben éri egy megdöbbentő tapasztalat: a magyar szabadságharc gyászos emléke ellenére dicső székhelyén a húsz esztendei román fönnhatóság után titkolni valóvá lett a magyar nyelv. Ettől a tapasztalattól indítva, ám európai gondolkodóhoz méltó higgadtsággal arra is figyel, hogyan s miképp szorul háttérbe, minősített kisebbsége a magyarság a saját szülőföldjén. A szociográfiai és szépprózai eszközök egymásra épüléséből született vallomása látszólag szűkebb környezetéről szól, valójában azonban koncentrikus körök módján szélesül az ábrázolás a közvetlen tapasztalatok leírásán túl az író reflexióiban, gondolatfutamaiban, néha frappáns megjegyzéseiben. A Tamási család 1938-as jelenében a székelység sorsának jelképét adja, miközben a leírt jelenetek, helyzetek, a kedves vagy riasztó tapasztalatok mögött ott van az éber figyelem, amely azokat az erővonalakat kutatja, amely az erdélyi népek összetartozását, szükségszerű békés egymás mellett élését sejtetik egy boldogabbnak remélt jövőben.

„Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre egy nap az osztálytermet. Osztálytársai erre elhatározzák, hogy nihilista társuknak bebizonyítják az ellenkezőjét. A terv szerint egy régi pajtában gyűjtenek össze mindent, aminek van értelme. De először csak egy fejetlen játékbaba, egy zsoltároskönyv, régi fényképek, elszáradt rózsaszirmok gyűlnek össze. Ezért a diákok azt találják ki, hogy mindenkinek valami számára különlegesen fontosat kell odaadnia. Olénak a bokszkesztyűjét, Hansnak a vadonatúj biciklijét, Hussainnek az imaszőnyegét. Minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értelme. Ami ártalmatlan játéknak indul, hamarosan kontrollálhatatlanná válik: Rikke-Ursulának a copfjaitól, Gerdának a hörcsögétől kell megválnia. Kettejük még kegyetlenebb követelésekkel áll elő: Anna-Linek örökbefogadási bizonyítványa, a kis Emil koporsója, egy kutyatetem és egy Jézus-szobor is az „értelem hegyén”, a „Fontos Dolgok Halmán” végzi. Akkor vadulnak csak igazán el az események, amikor Sofie-nak az ártatlanságát, a tehetségesen gitározó Jan-Johannak meg az ujját kell feláldoznia. Ekkor lépnek közbe a szülők és a rendőrség. Csak Pierre marad flegma. Kineveti a kamaszokat, akik ilyen áldozatokra képesek, csak hogy megtalálják az élet értelmét. Ezért nagy árat kell fizetnie: a többi gyerek kegyetlenül bosszút áll. Osvald Éva könyvtáros ajánlásával.

Mi történik, amikor egy ország felszabadul? Mindenki megkönnyebbül hirtelen, vagy cipeljük magunkkal a múltunk súlyát? A diktátort fejbe lőtték, rituálisan elégették az elnyomás kellékeit, de a titkokra nem derült fény, a régi reflexek pedig működnek tovább. Bármikor kitörhet újra az erőszak, mert a temetetlen múlt még fájdalmasan eleven. A tizenhárom éves Emma erős lány, tele kamaszos vadsággal. Egyszerre vesztette el az otthonát és a szüleit, de váratlanul felbukkanó nagyanyja magához veszi. Új életében mindennek tétje van: a gyásznak, a barátságnak és az első nagy szerelemnek, bármely pillanat magában hordja a katarzis lehetőségét. Emma a boszorkányos nagymamától tanulja meg a hétköznapok mágiáját és a sorsfordító szertartásokat, ám a saját ereje még ennél is nagyobb: ő talán képes nemet mondani a történelmi bűnre, és kilépni a soha-meg-nem-bocsátás véres örvényéből. A regény családtörténet és történelmi tabló egyszerre. A nyelve sűrű, mégis egyszerű, a részletek varázslatos intenzitása sodró és izgalmas történetté formálódik, leköti és nem hagyja nyugodni az olvasót. A gyermek mindent látó szeme, a kamasz mohó testisége és a felnőtt józan figyelme szövődik össze benne érzéki és érzékeny szöveggé. Rákérdez a titkokra és felébreszti a titkos tudást.

Charlotte-ban volt valami fölényes elegancia. Réka alaposan megfigyelte. Tudta, hogyha ez a nő egy nap elveszíti a szépségét, elveszíti a hatalmát, és elveszíti a férfit, akit szeret, és mégis… Ez a nő újra és újra fölékerekedik. Réka, az ambíciózus, huszonéves lány egy pályázatnak köszönhetően Európa legnagyobb médiabirodalmában tölti szakmai gyakorlatát, ahol azonnal belehabarodik a művelt, bohém és sármos művészeti vezetőbe. A férfit azonban egy negyvenes éveiben járó párizsi anyuka tartja érzelmi fogságban, miközben a fiatal magyar gyakornoknak sem tud ellenállni. Riválisa lehet-e egy érett nő egy huszonéves lánynak? Mennyi igazság rejlik a közhelyek által felhabosított francia szexepilben? Miért éppen Párizsban derül ki, mit jelent Jin módra gondolkodni és Jang módra élni? Buzsicsné Szabó Eszter könyvtáros ajánlásával.

Kurt Vonnegut legújabb regényében visszatér az „emberszabású” emberek közé: hősének, egy szánni való, emberséges emberkének, Walter F. Starbucknak tragikomikus életútja hullámhegyről hullámvölgybe, hírnévtől a hírhedtségig, magas kormánypozíciótól a börtöncelláig vezet. Minden halálosan komoly és minden röhögni valóan groteszk ebben az életben, és Walter F. Starbuck (eredeti nevén Stankiewicz) szelíd öniróniával vállalja az örök börtöntöltelék hálátlan – ám, az író szándéka szerint, korántsem megvetendő – szerepét e kizökkent és kiszámíthatatlan világban.

„Angyal szállt át a szobán” – szoktuk mondani. De mi volna, ha egyszer tényleg, valóban átszállna az életünk felett egy angyal? Észrevennénk vagy legyintenénk? Vajon hinnénk a csodában, vagy inkább a józan eszünket vennénk elő? Az „Angyalbazár” című regény szereplői így vagy úgy, de döntéshelyzetbe jutnak. Hullámvölgybe kerülve kénytelen-kelletlen be kell ismerniük: rajtuk már csak a csoda segíthet. És hogy rájuk talál-e a várva-várt csoda? – ezt mesélik el a fordulatosan megírt, sokszínű és bízvást mondhatni: „angyali” könyv egymásba fonódó sorsai. A szívmelengető történeteket ellenállhatatlan humoruk és egyszersmind lélektani mélységük teszi különleges olvasmánnyá.

„Nem is veszem észre, a ceruza szánt és telnek a papírok, szürke betűk sorakoznak és valamennyi őriz egy-egy szinte felfedett napsugarat, mondatok sorakoznak és bennük lüktet egy eltékozolt nyár, ívek telnek meg rejtett tűzzel, rajtuk ég és lázad és tombol és sajog egy szomorú ember ifjúsága…” A magyar regényirodalom évtizedekig rejtett értéke volt a Farkasverem, amely először 1934-ben jelent meg, és amelyért szerzője Baumgarten-díjat kapott. Wass Albert társadalomkritikai munkáinak sorát nyitja meg ez a különös hangulatú, különc figurákat fölvonultató mű, mely az 1920-as évek végén, Erdélyben, a Mezőség kopár és álmosító tájain játszódik. A lassan, csaknem észrevétlen csordogáló cselekmény középpontjában a Rápolthy család áll, az özvegy báróné és iszákos öreglegény fia, Jenő. A világtól csaknem elzártan élő asszony mániákus állatbarát: kutyákat, farkasokat, rókákat tart roskatag kastélyában.

Történetünk tavasszal játszódik, a szerelem évadján, és négy szerelmespár körül forognak a komikus bonyodalmak. A helyszín egy vidéki udvarház, Deverill Hall, ahol rendkívüli bőséggel tenyésznek a nagynénik: nem kevesebb, mint öt (!) példány van belőlük, amely létszám többek szerint is éppen öttel több a kívánatosnál. Az ő jelenlétük, valamint egyéb zavaró körülmények miatt a szerelmeseknek nem kevés viszontagsággal kell megküzdeniük, amíg révbe nem érnek. Ebben a regényben is – mint ahogy Wodehouse-nál megszoktuk – peregnek az események, egymást követik a humoros és groteszk szituációk, a szereplők pedig felejthetetlen karakterek. Mint például a zseniális Jeeves, aki egyesek szerint annak köszönheti furmányos eszét, hogy sok halat eszik…

Rebecca egész gyermekkorának meghatározó élményei voltak Gemma nagymama meséi Csipkerózsáról. Az amerikai kislány számára egzotikus európai folklórvilág azonban új értelmet nyer, amikor a nagymama halálos ágyán közli vele, hogy ő maga volt Csipkerózsa. Ez a vallomás hosszú útra indítja az immár felnőtt Beccát térben és időben egyaránt, mert csak egy másik földrészen fejtheti meg azt a titkot, amely homályba burkolja családja múltját. Ám Európában a várt csodák helyett a holokauszt nyomasztó emlékeivel kell szembesülnie, és ez a fokról fokra megismert történet, noha bizonyos párhuzamokat mutat a klasszikus mesével, egyre élesebb ellentmondásba kerül a gyermekként oly sokszor hallott „boldogan éltek, míg meg nem haltak” befejezéssel. Jane Yolen díjnyertes regénye nélkülözhetetlen olvasmánya lehet a felnövekvő új nemzedékeknek, mivel a történelemnek vannak korszakai, amelyeket nem feledhetünk el, nehogy véletlenül megismétlődjenek.

Leo focista. Hideg és ködös reggeleken is hat óra negyvenkor kel, magára kapja a melegítőjét, belebújik az edzőcipőjébe, és végigfut az utcákon a park felé, majd a folyópartra. A suli nem érdekli, a lányokat unja, egész élete a délutáni fociedzések körül forog. Egy nap játékosmegfigyelő érkezik a meccsre. Leo úgy érzi, eljött a nagy lehetőség, hogy komoly csapathoz igazoljon. Ez a nap azonban egészen mást tartogat a fiú számára, olyan fordulatot, amely végül elhozza a barátok elismerését, a sportsikert és a szerelmet, ám mégsem úgy, ahogyan várta.